Természet
A solymászat mint kulturális örökség
A solymászat végig kísérte a magyar történelmet,
őseink nagy valószínűséggel perzsáktól sajátították el e művészetet, az
arab és türk népekkel egy időben.
Héja
Fotó: Lenner Ádám
Honfoglaló őseink Kárpát-medencébe érkezésükkor egészen biztosan
ültek a kesztyűiken vadászmadarak, és e vadásztudományt el is
terjesztették Európában. A diplomáciában is jelentős szerepe volt, sok
olyan esemény ismeretes, ahol ajándék sólymokkal vásároltak meg
szabadságot, függetlenséget vagy bírták jobb belátásra az akkori
politika élet szereplőit.
A harcok során két ütközet közt solymásztak, és ha egy elszökött
madarat az ellenség egyik tagja fogott el, akkor azt épségben
visszajuttatta gazdájához. Mátyás és Beatrix egymással versenyeztették a
magyar és az itáliai kultúrát, ebből persze nem hiányozhatott a
solymászversenyeik sem, hiszen mindketten szenvedélyes solymászok
voltak.
Ezek a versengések is hozzájárultak ahhoz, hogy az akkori magyar
királyi udvart, Európa egyik legkifinomultabb kulturális életével
rendelkező helyszínévé tegyék.
A solymászatnak a 16. századig meghatározó szerepe volt, mindaddig,
míg a lőfegyverek nyújtotta gyors siker a vadászatban háttérbe
szorította.
A solymászat idomított ragadozó madarakkal történő
vadászat. Így nem csak sólymokat, hanem héjákat, ölyveket és sasokat is
idomítunk vadászati célra. Megkülönböztetünk magasröptű
solymászmadarakat, ilyen a sólyom, és alacsony röptűeket ide tartozik az
összes többi.
A magasröptű solymászmadarak nagy magasságból támadnak,
vagy a solymász ökléről indulva magasan képesek üldözni zsákmányukat. Az
alacsony röptűek rendszerint a solymász ökléről vagy egy fáról indulnak
zsákmányolni és egy rövid sprint után „pedzik” a vadat.
Kerecsensólyom
Madarainkról tudni kell, hogy nem háziállatok, hanem vadállatok. Ez
azt jeleni, hogy csupán saját érdekeik miatt ragaszkodnak hozzánk. A
könnyebben megszerezhető étel teszi vonzóvá a solymász társaságát, egy
nem kifejezetten annak társasága. Idomításuk során csak pozitív
megerősítéssel dolgozhatunk. Amint negatív élmény éri a madarunkat,
elrepül és sosem tér vissza. Egy solymászmadárral való foglalkozás
teljes embert kíván. A solymászat nem hobbi! Életforma!
Napjainkban a
solymászat ugyan háttérbe szorult, de szerencsére fennmaradt, mint
rendkívül etikus vadászati mód. Hazánkban a körülbelül kétszáz solymász
közül százötven az 1939-ben alakult Magyar Solymász Egyesület tagjaként
színesíti a vadászat és az ország kultúráját. Hála munkájuknak egy új
reneszánszát éli a solymászat, de sajnos a hazai jogi szabályozás nem
túl barátságos e tevékenységgel.
A szabályozás az EU-s normáknál szigorúbb és nem mindig logikus
szabályokkal teletűzdelt.
A Magyar Solymászat ugyan felkerült az UNESCO
világörökség listájára, de nem használhatjuk a tradicionális
solymászmadarainkat köztük a kerecsensólymot, azaz a „Turult” sem, míg
az Európai Unióban, bárhol könnyen hozzáférhetőek a legális
tenyészetekből származó példányok.
A környezetvédők azzal érvelnek, hogy
ha legálisan tenyésztett kerecsensólymot lehetne tartani, vadászni
vele, akkor a solymászok kifosztanák a fészkeket. De vajon, megérné-e,
például egy kerecsenfiókát lopni a fészekből (piaci értéke kb. 50 000.-
Ft) amit ennek csupán a töredékéért lehetne értékesíteni a feketepiacon?
A lopásért járó büntetés pedig, akár szabadságvesztés is lehet! A
természetvédők számára DNS vizsgálattal, ma már kétséget kizáróan tudjuk
bizonyítható a madár származása.
Írta: Gasztonyi Dániel mestersolymász
Kommentáld!