A Brit Ökológiai Társaság számolt be arról a kutatásról, amelyet egy – többségében – angol kutatócsoport végezett el, az állatok funkcionális csoportjai szerint egy-egy adott ökoszisztéma emberi zavartatásának hatásairól. A felmérésben több mint egymillió állat előfordulási adatait elemezték, melyek világszerte a nagyvárosoktól a mezőgazdasági művelésbe vont területeken át az őserdei életközösségekig igen sokszínű élőhelyen készültek.
Mintegy 25 ezer különféle állatfaj szerepelt az adatokban, és 80 ország területéről, több mint 13 ezer egyedi helyszínről származtak a jelentések. Az állatfajokat különböző szempontok alapján csoportosították, mint pl. méret, hideg- vagy melegvérűség, táplálkozás; az állatok méretükben a mikroszkopikus atkáktól a 3,8 tonnás afrikai elefántig terjedtek.
Dr. Tim Newbold, a University College London (UCL) zoológus-ökológus, a most elkészült kutatás vezetője elmondta: „Ha a ragadozókról beszélünk, a legtöbben a nagytestű állatokra gondolunk, mint pl. a tigris vagy az oroszlán. Nos, ezek a nagyragadozók kevésbé hanyatló létszámot mutattak a felmérésünk szerint, s ennek az lehet az oka, hogy már jóval korábban lecsökkent a jelenlétük az emberi tevékenység, pl. vadászat miatt. A legnagyobb csökkenést azonban az apró ragadozók mutatták, mint például a pókok vagy a katicabogarak.”
Egy maláj pók, amely azt az állatcsoportot képviseli apró ragadozóként, amely az átalakulások egyik nagy vesztese volt.
FORRÁS: BRITISH ECOLOGICAL SOCIETY / DR. TIM NEWBOLD
A felmérés eredménye azt mutatja, hogy az emberi zavarás hatására az ökoszisztémák aránytalanul alakulnak át, elveszítik a táplálkozási lánc csúcsán elhelyezkedőket. „Tudjuk, hogy a különböző állatok feladata a környezetünkben igen fontos, például a ragadozók tartják kordában más állatok népességeit. Ha egyes állatok aránytalan mértékben tűnnek el egy-egy ökoszisztémából, akkor a szerepük betöltetlen marad, s természetes élőhelyeket veszíthetünk így el” – tette hozzá Newbold.
A környezet átalakítása során nagy mennyiségű biomasszát távolítunk el a természetes élőhelyekről, azért, hogy ott növényeket termeljünk, vagy a haszonállatainkat legeltessük. Az ilyen átalakítást követően mennyiségi és minőségi változások is bekövetkeznek, a táplálkozási láncban alulról felfelé haladva egyre korlátozottabb erőforrások állnak rendelkezésre, s ez is hozzájárulhat a ragadozók erőteljesebb létszámcsökkenéséhez.
Vannak persze hiányosságai is a kutatásnak, hisz a vizsgált állatfajok mennyisége kevesebb, mint a világ leírt állatfajainak 2 százaléka. Az is egyértelmű volt, hogy több korábbi kutatás foglalkozott a természetes élőhelyekkel és a mezőgazdasági területekkel, s jóval kevesebb például a városokkal, így ebben némi arány-eltolódást tapasztalhattak az elemzések során. „Valószínűleg az ökológusok izgalmasabb, több állatot tartalmazó helyszíneket részesítenek előnyben a felméréseknél” – magyarázta Dr. Tim Newbold. Kevesebb ázsiai helyszín szerepelt a felmértek közt, s több kutatás koncentrált a gerincesek közt a madarakra, a gerinctelenek közt pedig a rovarokra, mint a többi állatcsoportra. Ezen eltolódások ellenére azonban a globális trend azonos.
A kutatócsoport szeretné azt is tüzetesebben megvizsgálni majd, hogy a mezőgazdaság számára különösen fontos állatcsoportok, mint pl. a beporzók, vagy a kártevőket fogyasztó ragadozók állományai miként változtak a tájhasználat, az élőhelyvesztés következtében.
Kommentáld!