A súlyosan veszélyeztetett faj vadon élő egyedeinek számát mindössze néhány százra becsülik, ennek oka, hogy az élőhelyéül szolgáló erdők 80 százalékét kiirtották. Egy saspárnak a zsákmányállatok számától függően 4-11 ezer hektárnyi erdőre van szüksége az életben maradáshoz. A lassan szaporodó madár azonban, úgy tűnik, talán olyan támogatókra talált, akik képesek lehetnek megmenteni.
Egykor a Fülöp-szigetek egészén elterjedt majomevő sas (Pithecophaga jefferyi) az erdőirtásokat követően vált kritikus helyzetűvé, és bár maga a madár évtizedek óta védett, az élőhelye híján mit sem ér a védelme. Mára csupán négy sziget magasabb hegyvidéke rendelkezik vad állománnyal. A sas azonban a helyi őslakosság számos csoportja életében fontos szerepet játszik, része a legendáknak, így különös tisztelettel viseltetnek a madár iránt. Mint oly sok ragadozómadár, köztük számos sas, világszerte szent állat sok nép számára. Ez jelentheti a sasnak az utolsó esélyt!
Jelenleg a legnagyobb még viszonylag érintetlen erdőség a szigetek legmagasabb hegye, a 2954 méter magas Apo lejtőit övezi, a hegy körüli síkvidéki erdőket az 1960-70-es években letarolták, hogy az ott élő kb. 2,5 millió embernek otthont és mezőgazdasági területet biztosítsanak, így a sasok a magasabb területekre költöztek. Szerencsére e területeken az erdőkben élő kb. 20 ezer fős őslakosságot a sas védelméért 30 éve küzdő alapítvány elhivatott alkalmazottai a törzsi vezetőkkel tárgyalva meg tudták győzni arról, hogy vigyázni kell a madárra, így mára stabil támogatói bázisa van a majomevő sasnak.
Az áttörést az jelentette, hogy nem a természetvédelemben használatos szakkifejezésekkel, hanem az őslakosok számára igen sokat jelentő szent (helyi nyelven Pusaka) elnevezéssel hivatkoztak a sasra és az erdőkre, ahol él. A Pusaka státus az őslakosok számára olyan értékes, hogy képesek voltak miatta átalakítani az életüket is, az alapítvány útmutatása alapján. Az alapítvány a törzsi vezetőkkel közösen kidolgozta és meghatározta azokat a módszereket, amelyek révén a lakosok megélhetése s az erdő védelme is biztosított. Egyezséget kötöttek abban, hogy hol létesíthetnek kerteket, hol vághatnak fát, hol vadászhatnak és nyerhetnek ki vizet. A Pusaka státusú területek és élőlények e rendszerben kiemelt fontosságúak, így a megfelelő hozzáállással nem volt olyan nehéz dolog meggyőzni az őslakosokat.
Illegális, égetéses erdőirtás az Apo-hegy közelében. Mára ez a tevékenység is igen jelentősen visszaszorult.
FORRÁS: WIKIPEDIA
Az alapítvány helyi fiatalemberekből toborozta azokat, akik a modern természetvédelmi őrök feladataival és eszközeivel járják a védett sas élőhelyét, fellépnek az illegális erdőirtással, orvvadászattal, csapdázással szemben. Egy erdő őre státusú fiatalembernek mintegy 2,5 négyzetkilométeres területe van – a Fülöp-szigetek állami természetvédelmi őreire személyenként kb. 67 négyzetkilométer terület jut. A fiatalok ezért a feladatért fizetést, biztosítást, ruházatot és persze megfelelő eszközöket is kapnak, így sokan e helyi munkalehetőségnek köszönhetően nem vándoroltak el a csábító nagyvárosokba.
Az erdő őre munka közben, a higaonon törzs tagjaként a fiatalember munkalehetőséget kapott a sasok élőhelyének védelmében.
FORRÁS: CORNELL LAB OF ORNITHOLOGY / PHILIPPINE EAGLE FOUNDATION
Egyik törzsi közösség a lakhelye közelében lévő sas fészkét aktívan figyeli és védelmezi, ezért cserébe az alapítvány iskolaépítésben segíti őket, korábban a falu gyermekeinek négy órát kellett gyalogolniuk a legközelebbi iskoláig.
Más falvakban a nők kézimunkával kereshetnek pénzt és támogathatják is egyúttal az alapítványt, kis plüss madarak s főként sasok varrásával, kulcstartókra akasztható figurák készítésével járulnak hozzá a madár védelméhez, a tárgyakat az alapítvány központjában árusítják, az árbevétel egyik része a „sasoké”, másik része a tárgyakat készítő nőké lesz.
Amióta az erdő őrei járják az Apo-hegy erdőségeit, nem lőttek le egyetlen sast se a környéken, s egyre kevesebb az illegális égetés vagy csapdázás is. A sasok mindebből profitálnak, nyugodt körülményeket biztosít számukra az őslakosság közreműködése. Az Apo-hegy környékének kb. 780 négyzetkilométernyi erdőségében végre biztonságban élhetnek és szaporodhatnak a majomevő sasok.
A történetet a Cornell Egyetem Ornitológiai Intézetének lapja, az All About Birds tette közzé.
Kommentáld!