Természet
Az angliai aranyeső
Dél-Angliában is sokfelé látni a szúrós
sünzanótot (Ulex europaeus), mely ebben a későn jövő tavaszban, igazán
felvidítja a túrázót aranysárga virágesőjével.
Az erdők, kerítések, utak mentén, tisztások
szélén nő a 2-3 méter magas, örökzöld cserje. Meszes, tápanyagban
szegény talajt, napos, meleg, nyirkos helyeket kedvel. Pillangós, 1-2
centiméteres narancsba hajló sárga virágát a szúrós tüskévé módosult
hajtás és levél védi az őzek, nyulak rágásától.
A rovaroknak üdítő nektárforrás kora tavasszal. A két centiméteres
hüvelytermése nyár végén jelenik meg, benne fekete, fényes magok
rejtőznek.
A mag igazi túlélő, csírázóképessége akár harminc év is lehet.
Magjából a 20. században a vércsoport meghatározására szolgáló
hatóanyagot sikerült izolálni.
sünzanót a tüzek terjesztője is, mivel a sűrűn zárt állományuk
miatt az alsó szárak és levelek részben elszáradnak, így a tűz könnyen
terjed tova. A lángok pusztítása után a gyökeréről gyorsan újrahajt.
Észak-Amerikában és Új-Zélandon agresszívan terjedő gyomcserje,
ellene hatásos lehet a biológiai védekezés.
Két fő fajtaspecifikus
kártevője a sünzanót takácsatka (Tetranychus lintearius) és a rekettye
vetőmag zsizsik (Exapion ulicis), ezek ugyan a növény pusztulásához nem
vezetnek, de csökkentik a terjedését, és annak vitalitását.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám
Kommentáld!