A medence területén ritka az olyan rész, amelyet az elmúlt évtizedek folyamán nem vontak mezőgazdasági művelés alá. Ennek az érintetlenségnek köszönhetően költ a területen, a hazánkban csak szórványosan előforduló kékbegy (Luscinai svecica). A Dunántúlon ismert költőállományai a Velencei-tó és Fertő-tó területén találhatók.
Kékbegy
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
A kékbegy csak nagyon ritkán kerül szem elé, kizárólag a szerencsének köszönhető a megfigyelése. A legjobb esély akkor van rá, ha költési revirjébe téved az ember, ekkor hűen védelmezi, kitartó énekével jelzi a birtokviszonyokat. Repülni csak ritkán szeretnek, akkor is mindig alacsonyan, közel a talajhoz. Reptében a rozsdavörös faroktollak árulják el kilétét.
Kékbegy
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
Éneke a legszebbek egyike a hazai énekesmadarak között, hűen utánozza a környéken fellelhető más madárfajok énekét. A Kárpát-medencében előforduló alfaj a begyén egy fehér foltot, úgynevezett csillagot visel, az északon költő egyedeknek vörös csillag ékesíti a begyüket. Az élénk színek az udvarláskor fontos szerepet töltenek be, valamint figyelmeztetik a revirjükbe tévedt vetélytársakat is.
Az északnyugat-afrikai szállásáról április elején érkezik, oda augusztus és október között indul vissza. A hímek a földön udvarolnak a tojónak, szinte dürögnek körülöttük. A fészküket gondosan elrejtik a talajon, gyakran gát oldalában, régi kocsikeréknyomban építkeznek. A fiókák kirepülés után nagyon nehéz megpillantani a kékbegyet, mert hangot nem adnak, és rejtetten bujkálnak a sűrű növényzet között. Fő táplálékukat, az apró rovarokat, pókokat a földön szedegetik össze. Az őszi vonulás idején a bodza lédús bogyóit is fogyasztja.
Hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, az eszmei értéke 50 000 Ft.
Kommentáld!