Az elefántok különleges társas viszonyaitól, érzelmeiről, intelligenciájáról már sokféle kutatás meggyőződött, egy most megjelent a szaglásukat vizsgálta.

A mennyiségi becslésre vonatkozó képesség sok esetben jól jön egy állatnak, például akkor, ha eleségek közt kell választania. E képességeikről a kutatások a látásra vonatkozóan vizsgálódtak, nyilván abból kiindulva, hogy mi is a látvány alapján becsüljük meg valaminek a mennyiségét.  Ezek a tesztek azonban nem vették figyelembe, hogy az állatok egyéb érzékszervei a mienknél jóval kifinomultabban működnek, akár a szaglás, akár a hallás a kérdéses érzék. Egy amerikai kutatócsoport egy thaiföldi elefántvédelmi köztpont lakói segítségével végzett felmérést, amelynek az eredménye a PNAS folyóiratban jelent meg.

A kutatás során hat ázsiai elefántot vizsgáltak, vödrökben különböző mennyiségű eledelt tettek eléjük, olyan fedővel lezárva, amelyen lyukak voltak, így az élelem illata átjött, ám belelátni nem tudtak az állatok. Az ilyen kísérletekben az állat, ha képes felbecsülni a mennyiséget, akkor a többet választja a felkínált eleségből, az elefántok puszta szaglás útján a nagyobb mennyiségű eledelt tartalmazó vödröket választották ki a legtöbb esetben. A találati arány a több-kevesebb megkülönböztetésében megfelelt annak, amit más, e képességgel rendelkező állatoknál tapasztaltak. Minél nagyobb volt a különbség a két vödör tartalma közt, annál pontosabb volt az elefántok választása is, pl. ha 50, illetve 150 darab ennivalót tettek a két vödörbe, sikeresebben választották a 150-et tartalmazót, mint akkor, ha 130-150 közt kellett választaniuk. Ez a képességük jelentősen különbözik a mi szaglásunkétól, míg mi meg tudjuk ugyan mondani az illat alapján, ha egy zacskóban van kenyér, azt már nem, hogy egy szelet vagy tíz szelet került-e bele.

Ha az elefánt a szaglását egészen másképp használja, mint az ember, akkor ez az állat védelmét szolgáló intézkedésekben is helyet kell, hogy kapjon. Thaiföldön az elefántok sokszor elhagyják a védett élőhelyüket és bemennek a termőföldekre, talán amiatt, mert az ottani nagy mennyiségű élelem szaga vonzza őket. A farmerek és az elefántok közti konfliktusok könnyebben enyhíthetőek, ha megértjük a viselkedésük okait, s nem az elijesztésükkel próbálkozunk, hanem olyan védelmi stratégiát dolgozunk ki, ami hozzájuk idomul.
A kísérletnek az is a tanulsága, hogy könnyen előfordulhat, más, eddig vizsgált és ilyen „számolási” képességgel nem rendelkezőnek talált állatok esetében is megvan a képesség, csak épp látás helyett szaglás útján. Érdemes lesz a hasonló vizsgálatokat úgy megtervezni a jövőben, hogy a szaglásra is kiterjedjenek majd a látás mellett.