A genetikai sokszínűség a hosszú távú túléléshez elengedhetetlen, minél többféle génből válogathat egy-egy élőlény, annál esélyesebb, hogy talál egy adott környezeti kihívásnak megfelelőt. F. A. Aravanopoulos, a Thesszalonikiben működő Arisztotelész Egyetem erdőgenetikusa elmondta: „Ha egy védett területet szeretnél fenntartani, azt is szeretnéd, hogy ott minél nagyobb genetikai sokszínűség uralkodjon.” Eddig azonban igen kevés helyről állt rendelkezésre jelentős adatmennyiség.
Egy 2016-ban megkezdett, 4 éves, 14 ország részvételével zajló projektben az európai erdők génállományát mérték fel, az ebből származó eredmények pótolhatják az eddigi hiányosságokat, számolt be a Science híroldala. 12 különösen fontos fafaj esetében, Európa területén, mintavételezéssel vizsgálták ezek génállományát, az egyes vizsgált példányok esetében magát a fát is megmérték, furatot is vettek belőle, s az adatokat egy egységes adatbankban egyesítették. Bár a vizsgálatból több kelet-európai ország, köztük hazánk is kimaradt, még így is a valaha készült legátfogóbb felmérést végezhették el a kontinens erdőségeiben, sőt, egy másik kontinensen sem készült még hasonló jellegű felmérés.
Az eredményeket 2020. január végén, egy Avignon-ban tartott konferencián ismertették. Ezek az adatok hasznosak lesznek az erdészeti, természetvédelmi szakemberek, faiskolák működtetői, és bármilyen ezzel összefüggő szakterület kutatói számára.
Az EU földterületének 42 százalékát borítja erdő, vagy fás terület, mindez hatalmas ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt a lakosságnak, és óriási a gazdasági jelentősége is. Bruno Fady, a Francia Mezőgazdasági Kutatóintézet erdőgenetikus szakembere megjegyezte, hogy ez az első olyan projekt, amely nemcsak a fákat szaporítók, hanem a meglévő állomány védelmével foglalkozók szempontjait is figyelembe véve készült. Az egyes fafajok teljes elterjedési területéről, minden faj 10-25 különálló populációjából vettek helyszínenként 20-20 egyedi fából mintát, feljegyezték a fák méreteit, éves növekedését, levélfelületét és hasonló adatokat, a helyi környezeti adottságaikat, s a génelemzéssel összehasonlításokat végeztek a genetikai sokféleség feltárása céljából. Az adatok összességéből következtetni lehet arra, hogy az egyes körülmények miként hatottak a fákra, s azok hogyan vészelték át a nehézségeket. „Egyes erdőkben azonos fafajok egyedeiben is hatalmas változatosság lehet, erre pedig erdőgazdálkodóként sok esetben nem gondolunk. Például egy egymás mellett nőtt bükk csoport különböző magasságú és korú egyedei közt akkora genetikai különbség is lehet, mintha egy 100-200 km távolságban lévő fával vetnénk össze valamelyiket” – magyarázta Bruno Fady.
Az adatok segíthetik a klímaváltozás kapcsán hozandó döntéseinket is, például a jobban melegedő területekről a hűvösebbekre átültetendő fák kiválasztásában, ezzel mesterségesen elősegíthetjük azt, amit a természet is végez, de nem elég gyors tempóban. Ha van elegendő, és genetikai szempontból sokszínű szaporítóanyagunk, ezekből sok esetben könnyebb lesz kiválasztani az ellenállóbb, az új körülményeket jobban viselő egyedeket további tenyésztésre.
Ugyanezek az adatok a kereskedelmi célú erdészetben is segítséget adnak, például egy korábbi vizsgálat már feltárta, hogy a válogatott génállományú fenyőerdő meghozza azt a többlet költséget, amelyet a fák szaporításakor befektettek a magoncok válogatásába, mivel gyorsabban nőtt és több hasznot is hajtott. Más fafajok szaporító programjaiban hasonló eredmények várhatóak, s így a felmérés eredményeként kapott átfogó adatbázis a természetvédelmet és a gazdaságot egyaránt segíti majd a jövőben.
Kommentáld!