A Vértesi Natúrpark a Dunántúli-középhegység nagytáján belül helyezkedik el, magában foglalva szinte az egész Vértes-hegységet és peremterületeit.

Magyarországon jelenleg 12 elismert Natúrpark létezik. Natúrparkok az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben történő aktív kikapcsolódást, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló területek, melyeket természetvédelmi területen, védett természeti területen, valamint ezen területek meghatározott részein alakítottak ki.

Várgesztesről indultunk a kék kereszt turistajelzést követve. A hegység névadó csatájáról túratársam elbeszéléséből hallottam először. III. Henrik német-római császár 1051-ben hadjáratot indított Magyarország ellen. I. András, magyar királyunk azonban ravasz hadicselt alkalmazva kiüríttette a katonaság útjába eső vidéket és elrendelte, hogy a lakosság minden ingóságával a környező hegyekbe vonulva keressen magának menedéket. A kiéhezett sereggel a háta mögött III. Henriknek nem volt egyéb választása, mint hogy békét kérjen. Ezt meghallva a császári sereg katonái teljes fegyverzetüket hátrahagyva futásnak eredtek. Úgy mesélik, eldobált vértjeik beborították a hegyoldalakat és ennek az emlékére nevezik azóta is Vértesnek a hegységet.

Lassacskán elértük a Szép Ilonka-forrást, ahol kiépített pihenőhely fogadja az erre barangoló túrázókat. A legenda szerint itt találkozott a fiatal lány az álruhába öltözött Mátyás királlyal. A történetet Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című verséből ismerhetjük.
Tovább folytatva utunkat, hamarosan a Mária-szakadék festői szurdokvölgyének bejáratához érkeztünk. A szurdokvölgy meredekebb részeihez vezető turistaút mentén egy Mária szobor köszönti az erre járókat. A szakadék olykor keskeny, csúszós ösvényein haladva nem ártott a figyelem, tőlünk szinte csak karnyújtásnyi távolságra húzódott a meredek partfal széle. Mindezek ellenére a szurdok biztonsággal végigjárható, kihagyhatatlan élmény a Vértesbe látogatóknak. A szakadék területét elhagyva értünk a Körtvélyesi-kilátóhoz. Legfelső emeletéről a Tatai-medencét, az alattunk elterülő Tatabánya városát és a szemközt fekvő Gerecse vonulatát csodálhattuk meg, miközben közeledtünk a tatárjárás után épült Vitány várának romjaihoz. A mindent beborító, buja növényzet közt itt-ott előtűntek a vár falának hófehér kövei. A vár jelenleg erősen romos állapotú, de kihagyhatatlan, ha erre járunk.

A monda szerint Vitányvár ura, Hédervári Imre beleszeretett a szomszédos várúr leányába. Gerencsérvár ura azonban másnak szánta leányát, aki – ellenállva az atyai szigornak – titokban viszonozta Imre szerelmét. Egy éjjel Vitányvár ura megszöktette a leányt és saját várába vitte. Apja, miután hírét vette lánya szökésének, őrjöngve tört Vitányvárára, hogy erőszakkal vegye be azt, ám a vár ellenállt az ostromnak. Létezett azonban akkoriban egy titkos alagút, amely a várba vezetett. Ezt felismerve a dühös apa végül bejutott a várba, leütötte Hédervárit, majd leányát magával vitte és befalaztatta Gerencsérvár pincéjébe. E szomorú esemény azonban nem jelentette a történet végét, hiszen egy hűséges szolga a falba ütött résen keresztül táplálta a leányt. Egy szép napon aztán maga Mátyás király jelent meg Gerencsérvár kapuja alatt, hogy igazságot tegyen. A várban azonban csak egy gyászoló apát talált, aki már mélységesen megbánta, hogy lányát élve befalaztatta. Ekkor előjött az öreg szolga, s mindnyájuk nagy örömére hírül adta, hogy a leány él. Újlaki, örömében, hogy visszakapta lányát, áldását adta a fiatalok házasságára.

Túránk végén felmásztunk a Zsigmond-kő meredek, dolomitos tömbjére, ahonnan madártávlatból tekintettünk le az alattunk elterülő Várgesztesre.

A Vértes-hegység fokozatosan emelkedő hegyvonulataival, nyugodt atmoszférájával tökéletes kikapcsolódást nyújt azoknak, akik szeretnék elkerülni az olykor zsúfolt túrázó-célpontokat és a rohanós hétköznapok után az erdő csendjére, békéjére vágynak.