Citromlepke hímje
Fotó: Gór Ádám
Ha a növények között a hóvirágot vagy a téltemetőt tekintjük a tavasz
hírnökének, akkor a rovarok körében biztosan a citromlepke az. A hó
még alig olvadt el, amikor a lombtalan erdőszéleken, tisztásokon már ott
csapong a korán ébredő, áttelelt lepke.
A hímek szárnyainak élénksárga
felső felülete szinte világít a színek nélküli, lombtalan környezetben. A
hímek szárnyának fonáka almazöld; a nőstények sokkal tompább
árnyalatúak, felül zöldessárgák, alul fehéreszöldek.
A citromlepkével sokfelé találkozhatunk, noha igazi élőhelyei azok a
területek, ahol hernyójának tápnövényei, a bengefajok is megtalálhatók. A
kifejlett rovar kóborló természetű, ezért néha még a városokban is
feltűnik. A bengefajok közül a hernyó leginkább a varjútövissel (Rhamnus
catharticus) táplálkozik. Ez a felettébb jelentéktelen külsejű cserje a
délies fekvésű, száraz, meleg tölgyesek gyakori növénye.
A citromlepke
tudományos nevének faji jelzője (rhamni) is a varjútövisre utal. A
hernyó a kutyabenge (Frangula alnus) leveleit is fogyasztja, ami viszont
a síksági láperdőszegélyek, bokorfüzesek növénye. Európában észak felé
haladva egyre inkább ez a fő tápnövénye a lepkénknek.
A citromlepkék kora tavasszal párosodnak. Eleinte felhalmozott
tápanyagaikat élik fel, majd az első tavaszi virágok nyílásakor rátérnek
a nektárra. Gyakran úgy pihennek, hogy szárnyaik felületét lehetőleg
merőlegesen érje a nap, mert így könnyebben átmelegednek. Mire a peték
érettek lesznek a nőstény testében, a bengék lombja is kihajt; ilyenkor a
nőstény látszólag érthetetlenül sokáig válogat a levelek között, mire
lerakja petéit.
A zöld színű hernyók nagyjából egy hónapig táplálkoznak, majd finom
selyemszállal egy levélhez vagy szárhoz rögzítik magukat, és
bebábozódnak. Kétheti bábállapot után pedig – nagyjából június végén –
kikelnek az új nemzedék lepkéi, és ezeket szeptember végéig láthatjunk a
virágok körül, bár a legforróbb hetekre eltűnnek, hogy
sziklahasadékokban, faodvakban, pincékben hűsöljenek. Ősszel ismét
megjelennek, majd telelőhelyükre vonulnak.
Sok más lepke is telel imágó
alakban, de általában zártabb helyen; a citromlepke azonban megelégszik a
borostyán vagy a szeder télen is zöld, összeboruló levélsátrával, mi
több, néha csak a bokrok ágaira kapaszkodik. Testfolyadéka úgy hűl le,
hogy szövetei fagypont alatt sem károsodnak. Tavasszal azután ismét
láthatjuk a lepkéket, bár csak rövid ideig, mert párzás és peterakás
után elpusztulnak.
A "strapabíró" faj különös rekorddal büszkélkedhet: a hazai nappali
lepkék között a leghosszabb életű, lepkeként akár a 10 hónapos kort is
megéri. (A peteként, hernyóként vagy bábként áttelelő lepkék imágói
legfeljebb néhány hetet, de néha csak néhány napot élnek.)
Egy régi hiedelem szerint a Szent György napján, április 24-én fogott
citromlepke szerencsét hoz az egész évre. A lepkét a pénztárcában
őrizték abban bízva, hogy tulajdonosának pénzt fial. A hiedelemhez talán
hozzájárulhatott, hogy a citromlepke sárga színe az aranyra emlékeztet.
Írta: Merkl Ottó (Magyar Rovartani Társaság)
Kommentáld!