Utolsó téli hónapunk, a február, nemritkán az első tavaszi hónap is
egyben.
Gyakorta előfordul, hogy miközben az északi hegyoldalakon még
tartja magát a hótakaró, a déli lankákon már nyílnak az első tavaszi
vadvirágok.
De vigyázat, e szépséges növénykék közül nem egyet szigorúan
véd a törvény! Gyönyörködjünk bennük ott, a természetben, hajoljunk le
hozzájuk, élvezzük a tavasz illatát, de ne bántsuk őket! Már csak azért
se, mert némelyikükből egy csokorra való eszmei értéke egy autó árával
vetekszik…
Az illatos „méregzsák”
Dél-dunántúli erdeink kedves tél végi meglepetése
az illatos hunyor (Helleborus odorus).
Élénkzöld virágaival már februárban üde színt visz a szürke téli
erdőbe, de például 2011-ben, egy hirtelen felmelegedés nyomán már január
közepén hadat üzent a télnek. Ez az alapvetően balkáni növényfaj nálunk
vadon csak a Mecsekben, a Villányi-hegységben és a Dél-Dunántúl még
néhány gyertyános-bükkös erdejében fordul elő.
Eszmei értéke 5000
forint.
Jégkorszaki emlék
Közkedvelt szobanövényünk, a primula vadon élő rokona a medvetalp, avagy más néven
cifra kankalin (Primula auricola).
A jégkorszakban még az egész Kárpát-medencében elterjedt volt, mára
azonban a hegyvidékekre szorult vissza. Jellemzően alpesi faj, nálunk
csak a Bakonyban, a Vértesben és a Keszthelyi-hegységben találkozhatunk
egy alfajával (P. auricola subsp. hungarica), és egészen májusig gyönyörködhetünk sárga virágaiban.
Eszmei értéke 250 ezer forint.
Végveszélyben az egyhajúvirág
Amilyen furcsa a
neve, olyan fordulatos a tudományos története a kora tavaszi
vadvirágaink egyik legbájosabbikának,
az egyhajúvirágnak (Bulbocodium vernum).
A tavaszi kikericsként is ismert virág a nyugati tájakon nagyobbra,
keleten kisebbre nő, ezért a botanikusok eredetileg két önálló fajként
írták le. A DNS-vizsgálat aztán kiderítette, hogy csupán egyetlen faj
két változatáról van szó, ráadásul a legújabb kutatások arra utalnak,
hogy még a rendszertani helye sem biztos: inkább a többi kikericcsel egy
nemzetségben (Colchicum) lenne a helye. Sajnos sok jel szerint
a faj hazánkban kihalóban van, 36 ismert állománya közül harminc
fennmaradása bizonytalan.
Eszmei értéke 100 ezer forint.
A mediterrán vendég
Hazánknál északabbra sehol sem fordul elő
a tarka sáfrány (Crocus reticulatus),
ez az alapvetően mediterrán növényfaj. A télutón az első langymeleg
szellőre kidugja bimbóját, sokszor még a hófoltok között megjelenik
jellegzetes, fehéres-lilás virágja. A Mezőföldön, a Duna-Tisza-közén és
Debrecen környékén élnek jelentősebb állományai, a szigorú védelemnek
köszönhetően a jövője biztosnak látszik.
Eszmei értéke 10 ezer forint.
Fotó: Kalotás Zsolt. Összeállította: Horváth Árpád
Kommentáld!