A Brit Columbiai Egyetem és a Hakai Intézet közös kutatása során a Brit Columbia partjai közelében honos kardszárnyú delfinek életkörülményeit vizsgálták, elsődlegesen azzal a céllal, hogy kiderítsék, van-e elegendő zsákmányállat a területen. Ez főként a régió déli felén volt kérdéses, ahol egy mindössze 75 egyedből álló orka csapat él, a legfontosabb eleségük a királylazac, és a populáció megóvása és növelése érdekében volt szükség a felmérésre. Andrew Trites, az egyetem Tengeri Emlős Kutató Intézetének vezetője és a projekt irányítója elmondta, hogy az állatok megóvásához többlet információkra volt szükség arról, hogy miként, mikor és hol táplálkoznak. Ez volt az első olyan alkalom, hogy drónról, az állatok zavarása nélkül tudtak megfigyeléseket végezni.
2019. augusztus és szeptember során, 3 héten keresztül, szerencsés időjárási körülmények közt sikerült az orkák északi és déli populációit is megfigyelni, általában 30-60 méteres magasságból, néha még ennél is magasabbról, s a felvételekből úgy tűnt, hogy az orkák egyáltalán nem vették észre a drónt. Mintegy 10 órát kitevő felvételt tudtak készíteni, számos érdekes pillanattal. A drónt hajóról indították és irányították, amikor feltűnt a megfigyelni kívánt kardszárnyú csapat valamely tagja. Míg a hajóból csak annyit láttak, hogy két állat együtt úszik, a drón segítségével az is kiderült, hogy eközben milyen sokszor megérintik egymást, mennyire szociális a viselkedésük. Az északi populációhoz tartozó egyik orka anya 3 hónapos borja két napon át hurcolt a szájában egy halat, holott ebben a korban, egészen egy éves korukig, a kicsinyek még csak anyatejjel táplálkoznak. Sarah Fortune, a csoport egyik kutatója azt emelte ki, hogy igen érdekes volt látni, ahogy az orkák cikáznak a lazacokat kergetve.
A több mint 300 egyedből álló északi populáció, holott alapvetően nincsenek különbségek a körülményeikben, az 1970-es évek óta lassú, de biztos növekedést mutat, a 75 fős déli viszont csökkenőben van, és a vadászat, illetve a zsákmánykeresés lehet a kulcs a különbségek megértéséhez. A felvételekből kiderülhet, hogy miért vannak hátrányosabb helyzetben a déliek.
A felvételek készítésén túl az aktuális környezeti körülményeket is mérték, vízmintákat is vettek, illetve víz alatti mikrofonok segítségével is követték az orkák viselkedését.
Az adatelemzés még hátra van, s a kutatócsoport a következő hónapok során tudja majd megalkotni azt az átfogó képet a kardszárnyú delfinek életéről, amelynek segítségével kitalálhatják, mivel lehet segíteni a fennmaradásukat a brit columbiai parti vizekben.
Az orkák a helyi, partvidéki őslakosok hitvilágának is fontos szereplői, számos törzs úgy véli, bennük él tovább az őseik szelleme, az orka és az ember közeli rokonok, s ha valaki a tengerbe veszik, az orkává válik. Ezek a tengeri emlősök szimbolizálják a családot, az utazásokat, és ők vigyáznak az óceánra. Igen gyakori az ábrázolásuk a totemoszlopokon és a díszítőművészetben is.
Kommentáld!