Természet
Dunántúli hattyúmustra
A tél a hattyúk gyűrűzésének az időszaka. A
madarászok így tudnak adatokat nyerni a vonulás üteméről, irányáról.
Ezúttal négy lengyel és egy fehérorosz madarat is találtak a szakemberek
Szombathelyen.
A madárvonulással foglalkozók számára a tél
viszonylag kevés munkát tartogat, ez inkább a megfigyelés ideje.
Ilyenkor különböző récék, ludak tanyáznak tava, nagyobb vízfelületek
közelében, és kisebb-nagyobb csapatokban naponta ingáznak táplálkozó
helyük és éjszakázó helyük között.
A fagy szorításával szűkül a délebbre áttelepülő bütykös hattyúk
élettere is, de a be nem fagyott vizeken ilyenkor szép számmal láthatjuk
őket. A legismertebb ilyen telelőhely a Duna-kanyar, de a Bodrogon, a
Tiszán vagy a nyugati országrészen, például egy mesterséges víztározón
is vitorláznak a zenészeket, festőket is megihlető madarak.
A
barnás-szürkés tollú, első teles fiatalok általában szüleikkel vonulnak,
de a barátságos, az emberek társaságához hozzászokott hatalmas madarak
inkább nagyobb csapatokban várják az őket etető embereket. Merthogy a
legtöbb helyen – főleg a kisgyerekes családok számára – nem csak
látványosságot jelentenek, de szabadidős programot is ad az etetésük. A
hattyúkat általában kenyérrel etetik, ez náluk nem okoz emésztési
gondot, szemben a kis énekesmadarakkal.
Szinai
Péter és Horváth Gábor, a Pullus Alapítvány munkatársai néhány önkéntes
társaságában az év utolsó napjaiban is portyára indultak. Szombathelyen
és Kőszegen több mint 20 bütykös hattyú lábára sikerült „hagyományos”
alumínium gyűrűt, valamint színes lábgyűrűt, és néhány nyakgyűrűt
helyezni.
A színes lábgyűrűt a parthoz közelítő madarak lábáról
könnyen le lehet olvasni a számokat és betűket tartalmazó kódot,
messzebbről pedig távcső segítségével.
Forrás: Veres Hajni / Vagy.hu
Fotó és videó: Konyhás István és Veres Hajni
Kommentáld!