Mindössze 8 négyzetkilométeres hegyvidéki területen él, és egy erdészeti felmérés során bukkantak rá.

A fa kb. 20 méter magasra nő, az annónafélék családjába tartozik, és az ország keleti részén lévő ősi Usambara-hegységben találtak rá. Az Usambara Afrika legrégebbi hegyvidékeinek része, s a biodiverzitás szempontjából igen jelentős régió. A fokföldi ibolyaként ismert dísznövény őshazája is ez a hegység, és számos endemikus állat- és növényfaj lakja.

Dr. Andy Marshall, a York-i Egyetem Környezeti és Földrajzi Tanszékének kutatója fedezte fel a fát, amikor az erdőségben a szén megkötésének környezeti tényezőit mérte fel. A fáról George Gosline, a Kew Gardens botanikusa állapította meg, hogy eddig ismeretlen fajról van szó, amelynek rokonai csak Nyugat-Afrikában élnek. Dr. Marshall elmesélte, hogy különösen megkapó szépségű környezetben nő a fa, magasabban fekvő, ködbe burkolt hegyi erdőkben, amelyeket teaültetvények vesznek körbe. A fának mindössze hét példányával találkozott az erdészeti felmérés során, nagyon valószínű, hogy ötvennél is kevesebb élhet belőle összesen, így súlyosan veszélyeztetettnek minősül a faj.

Most, hogy már  tudnak a fa létezéséről, azon kell elgondolkodni, hogy miként lehet megóvni a mindössze 8 négyzetkilométeres területen talált fajt. Mivel rendkívül kevés egyedből áll a populációja, különösen fontos, hogy megmaradjon az otthonául szolgáló erdőség, és ne váljon mezőgazdasági területté. Ezek a hegyi erdőségek az elmúlt száz egynéhány év során több ezer négyzetkilométerrel zsugorodtak, most pedig már a klímaváltozás is fenyegeti az életközösségeiket. Dr. Marshall Tanzánia egy másik vidékén vezet egy kutatási programot, amelyben a hasonló rejtőzködő fajok megóvását vizsgálja, s az ottani tapasztalatait majd e helyszínen is fel lehet használni. Ennek fontos része, hogy együttműködjenek a helyi lakosokkal, akiknek az érintetlen erdők helyett más tűzifa-forrást kell keresniük, s szintén az ő segítségükkel lehet elejét venni az erdőtüzeknek, s az invazív, a fákat megfojtó lián-fajok betelepülésének is. A helyi lakosság segítségével sok ezernyi fiatal fa felnövekedését biztosították olyan helyeken, ahol már elpusztult a korábbi erdő, s ezek a sikerek adnak alapot az itt elvégzendő munkához is.

A Mischogyne nemzetségbe tartozó cserjék 7-8, a fák maximum 25 m magasra nőnek, így a most felfedezett faj átlagos fának tekinthető. Fehér virágai vannak, amelyeket a feltételezések szerint valamilyen bogár porozhat be, de az egyelőre nem világos, hogy az erdő lakói közt milyen állatok életét befolyásolja. A Tanzánia keleti részén lévő ősi hegységrendszerben számtalan olyan faj él, amely itt talált utolsó menedékre. Az egykoron Afrika meglehetősen nagy területét beborító erdők maradványai ezek. Dr. Marshall nem először fedez itt fel új fajt, korábban egy kaméleont, illetve egy másik, szintén nagyon ritkának bizonyult fát is talált már.

Az újonnan felfedezett fafaj a Mischnogyne iddii nevet kapta, Iddi Rajabu neves tanzániai botanikus után, aki a fa egyik élőhelyén lévő természetvédelmi terület kutatója.
A fafaj leírását a Kew Bulletin, a Kew Gardens botanikai szaklapja közölte.