A Magellán-pingvin (Spheniscus magellanicus) dél-amerikai elterjedésű, közepes termetű pingvinfaj, nevét az 1519-ben a fajt először megpillantó felfedező, Ferdinand Magellan után kapta.76 centi magasra, és 6,5 kilósra is megnőhet, tollazata nagyon sűrű, ennek köszönheti remek szigetelő tulajdonságát. A mérsékelten fenyegetett státusú madárnak jelenleg 1,1-1,6 millió szaporodó párja él, de az állomány folyamatosan csökken. A fajt fenyegető tényezők: olajszennyezés, klímaváltozás, zsákmányállataik túlhalászása, halászhálókba gabalyodás, tojásainak begyűjtése, illetve a szabályozatlan ökoturizmus.
A WCS (Wildlife Conservation Society – Vadvédelmi Társaság), az argentin CADIC-CONICET (Déli Tudományos Kutatóközpont), az Argenti Nemzeti Parkok igazgatóságával közösen egy távoli szigeten bukkant a kolóniára. A telep felfedezéséről a Pingvinek világnapján, január 20-án számolt be a WCS.
Magellán-pingvin a fiókájával az újonnan felfedezett kolónia területén.
FORRÁS: WCS / ULISES BALZA
Dr. Andrea Raya Rey, a CADIC-CONICET kutatója, a WCS tagja elmondta, hogy igen izgalmas volt a terület felfedezése. „Minél több kolóniát ismerünk, annál többet tehetünk a faj védelmében is.”
A kolóniára a kontinens déli csücskénél, Tűzföld közelében lévő Isla de los Estados szigete keleti részén egy másik pingvinfaj (aranytollú, vagy más néven sziklaugró pingvin) állományfelmérése során bukkantak rá. „A másik faj állományát távirányítású kamerákkal figyeltük már két éve, majd egy eddig bejáratlan területen tett látogatásunk során vettük észre a magellán-pingvinek igencsak árulkodó, fűcsomók közé mélyített fészkeit” – magyarázta Dr. Raya Rey.
Az itt fészkelők száma ugyan egyelőre ismeretlen, csupán becslést végeztek a látott madarak száma alapján, de a terület felmérése megtörtént, az itt lévő madarak némelyikétől vért is vettek, hogy megvizsgálják, milyen egészségi állapotban vannak, s mivel táplálkoznak pontosan.
Eddig a faj több mint 50 kolóniájáról tudtak a kutatók, ehhez a most felfedezett hozzáadódik. A faj legnagyobb költőtelepe a Punta Tombo Tartományi Rezervátumban jó 50 éve védettséget is élvez, többek között a WCS munkájának is köszönhetően.
Kommentáld!