Természet
Egy erkély téli törzsvendégei
Egy szolnoki társasház erkélyét szívesen látogatják a széncinegék és a feketerigók. No, nem önzetlenül!
A madarak élvezik a szélmentes – múlt héten még
hómentes – pihenőhelyet és boldogan csipegetnek a vendégváró almából, a
pirítatlan napraforgómagból.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei szerint a
legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas
olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyi közé érdemes apró szemű
magvakat, például kölest keverni. Ne keseredjünk el, ha a vásárolt
napraforgó nem ép, sőt “szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős
az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e
fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba
keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.
Potenciális téli madáreleség lehet a natúr (nem sózott, nem
pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, állati zsiradék (a nem
sós, főtt szalonna, faggyú, illetve a boltokban vásárolható cinkegolyó).
Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes
felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a
madarak, különösen a vörösbegyek.
Ha elkezdtük etetni a madarakat, fontos, hogy ne hagyjuk abba az
eleség pótlását a téli időszakban. Gyorsan megszokják és számítanak az
etetőhelyek táplálékkínálatára, és ha nem találnak eleséget a megszokott
helyen, nem biztos, hogy új helyre bukkannak. Mínusz tíz Celsius-fok
alatti hőmérsékleten a kis testű madarak, ha nappal 5-6 óránként nem
tudnak eleget táplálkozni, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg
éjszakán.
Forrás: ng.hu
Fotók: Bugány János
Kommentáld!