Gyerekkora óta madarakat fényképez?
Nem csak madarakat! Én nagy örömmel vagyok mindig kint a természetben és a virágoktól az emlősökig, a különleges felhőformáktól a patakokig mindent szívesen fotózok. Azt is mondhatnám, hogy „mindenevő” természetfotós vagyok. Persze egy-egy szép ragadozó madár azért mindig jobban megdobogtatja a szívemet!
Csak édesapja és Gink Károly révén tanult fotográfozni, vagy autodidakta módon is?
Volt ebben mindenféle tanulási mód, de legtöbbet a naturArt-ban tanultam. Egymás képeit nézegetve, egymást a terepen látni, ahogy dolgozunk – ebből lehet igazán tanulni! És persze könyvekből, fotóalbumokból, pályázati képekből, interneten elérhető anyagokból, portfóliókból.
Voltak, vannak példaképei?
Én még a hagyományos filmes világban nőttem fel, úgyhogy Ansel Adams, David Muench, Steve McCurry, Sebastiano Salgado, Frans Lanting neve jut eszembe, amikor példaképekről beszélünk, de szerencsére nekünk nem is kell ilyen messzire mennünk, hiszen ma már egy lapon lehet velük említeni Máté Bencét, Daróczi Csabát, Kalotás Zsoltot. És még hosszan folytathatnám ezt a sort.
Erdélyben jártam épp, amikor egy düledező kerítés tetején megpillantottam ezt az „éhenkórász” kis rigófiókát. Tudtam, hogy hamarosan jön az etetés, és jött is hamarosan az anyamadár.
FORRÁS: FÁTH PÉTER
Mi vonzotta és vonzza a madarak megörökítésében?
Repülésük elkapott pillanatai. Az, hogy tökéletes urai saját testüknek. És persze, életük egyéb pillanatai: az udvarlás és a fiókanevelés úgyszintén a természet csodái közé tartoznak.
A naturArt-os bemutatkozóját elnézve inkább hobbiként, mintsem hivatásként gondolt a fényképészetre. Jól érzem?
Ma nagyon kevés ember tud a fotográfiából megélni. A természetfotózásból pedig még kevesebb. A naturArt elnökeként gyakran hívnak meg a világ nagy pályázatainak eredményhirdetésére. Itt azt tapasztalom, hogy – néhány kivételtől eltekintve – a díjnyertes alkotók sok pénzt kerestek korábban valami mással, amit aztán elköltenek a természetfotózásra. Azok engedhetik meg maguknak, hogy heteket, hónapokat töltsenek egy-egy jó téma feldolgozásával, akik már korábban megalapozták életüket. Ha nem is utazunk a világ végére, ha mondjuk, csak Magyarország valamelyik vidékén töltünk egy hetet, az is pénzbe kerül, és nem is beszélve a gyakran több milliós fotós felszerelésről. Akinek ma családja van, gyerekeket nevel, nem biztos, hogy megengedhet magának ilyen költséges hobbit, még ha nem is keres rosszul. Én pedig arról álmodom, hogy majd ha nyugdíjas leszek, akkor több időm jut a fotózásra. Remélem, valóban így lesz!
Ez egy vadon élő egerészölyv (Buteo buteo) egész közelről. Egy madáritatónál jelent meg, pont az objektív közelpontjánál.
FORRÁS: FÁTH PÉTER
Van kedvenc faja?
Sasok, sólymok, egyéb ragadózómadarak.
Milyen fotózási módszerei vannak?
Madarakat nagyon nehéz cserkelve fotózni, úgyhogy a szárnyasokat általában lesből fényképezem. De Bágyi Ferenc megtanította a cserkelés alapjait, és azóta emlősöket igazából így szeretek megörökíteni.
A New York-i Rockefeller Center tetején pillantottam meg ezt a katicabogarat. Üdítő látvány volt a betonrengetegben a természet egy parányi darabkáját látni. Ez a kép „Az év természetfotósa 2008″ pályázaton ott volt „Az év természetfotója” címért folyó versenyen, az első háromban.
FORRÁS: FÁTH PÉTER
Idehaza vagy külföldön fényképez inkább?
Az esetek 90 százalékában idehaza. De a Jóisten segítségével a világ sok szép táján megfordultam már, és persze ilyen esetekben ott is dolgoztam. 2018-ban volt egy nagyszerű, igazi fotóstúránk Alaszkában, amit nagyon élveztem. Bárcsak több ilyenben lenne részem!
Ezek szerint a szíve azért vágyódik az egzotikus tájakra?!
Most éppen nem igazán. Nagyon sok érdekes helyre eljutottam már Tűzföldtől Alaszkáig, Dél-Afrikától Bhutánig. Volt alkalmam különleges helyeken fotózni, távoli kultúrákat felfedezni.
Most Erdély az, ami vonz igazán. Beláthatatlan mennyi érdekes hely van ott. És a fények! Szinte 100 százalékos biztonsággal meg lehet mondani, hogy egy kép ott készült-e, olyan különleges fényhatások vannak ott.
Milyen felvételekkel nyert MTI-státuszt? Mit tett lehetővé a pályázat?
Akkor egy 12 képből álló sorozattal, egy naptár tervvel kellett pályázni. A kérdést talán úgy kell feltenni: mit tett volna lehetővé anno az MTI-s pályázat? A fődíj ugyanis, akkor egy státusz volt az MTI fotónál, ami igen kurrens lehetőségnek számított. De persze közgazdászként az első pillanattól jobban kerestem, és akkor az fontosabb volt nekünk, fiatal házasoknak.
A pályázatra beadott naptárt nem adták ki sehol, de ezt nem is ígérték, úgy emlékszem. Az a 12 kép egy-egy hónaphoz kapcsolódó hangulatot ábrázolt, volt amelyik gyümölcsöt, volt amelyik az aug 20-i tűzijátékot.
A kép címe: Iskolában. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a szürke gém a tanító.
FORRÁS: FÁTH PÉTER
Melyik eredményére, fotójára a legbüszkébb?
Korábban riportfotósként mindig nagy öröm volt, ha az embernek néhány képe megjelent egy lapban, vagy sikerült címlapra kerülni. Az mindig nagy büszkeséggel töltött el. Természetfotósként arra, hogy volt már kategóriagyőztes képem „Az év természetfotósa” pályázaton, sőt az a kép a zsűri elmondása szerint esélyes volt „Az év természetfotója” címre is. A naturArt elnökeként arra, hogy a természetfotózás szépségeit, eredményeit milliókkal sikerült megismertetni, hogy a szervezetből egy jó kis csapatot sikerül kovácsolni.
Magánemberként pedig természetesen nagyon büszke vagyok családomra.
Mit javasol azoknak, akik most szeretnék elkezdeni a madárfotózást: hova menjenek, melyik fajt vegyék a keresőbe?
Kezdjék a gyakori fajokkal. Állítsanak etetőt, és főleg itatót, fürdőhelyet kertekben, parkokban, erdőben. Kis türelemmel, egyszerű álcázással, akár sátorból, akár leskunyhóból csodákat fognak látni, és ha ügyesek, akkor fotózni is. Amikor már tökéletesen uralják a technikát, és van gyakorlatuk, no meg természetismeretük, akkor lehet ritkább fajok felé fordulni.
Van madárfotós bakancslistája?
A kerecsensólyom nagyon hiányzik az én személyes fajbookomból. Azt nagyon szeretném hosszabban a keresőmben látni.
Interjút készítette: Sarusi István
Kommentáld!