TERMÉSZET BARÁTI KÖR

A nyaraló teraszáról néztem az éjszakai reflektorokat a tenger közepén. Nyilvánvaló volt, hogy halászok, de az nem, hogy pontosan mi is történik. Nagyon izgatott. Másnap hajnalban a közeli kikötőben összebarátkoztam egy halásztársasággal, majd megkértem, hogy vigyenek magukkal. Angolul nem igazán beszéltek, de valahogy mégis megértettük egymást. Este hétkor indultunk.

Plomin Luka az Isztriai-félsziget keleti részén található kis falu. Kikötőjéből – ha az időjárás engedi – minden este több halászhajó indul ki a tengerre. A halakat reggel a környékbeli piacokra viszik.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

A hajó este kilencig kereste a helyét. A kapitány fülkéjében víz alatti radar jelzi, hogy hol várható sok hal. Egy helyen leeresztették a horgonyt, majd a társaság türelmesen várakozott.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Felkapcsolták a hajó reflektorait, ez vonzza a hajó köré a halakat. Míg a tenger élővilága szép lassan beúszik a csapdába, a legénység főz. A kabin ablakán egészen szürreális látványt nyújt a megvilágított tenger és a közelben repkedő sirályok szárnycsapása. Álomvilágban érzem magam. A hajó eléggé hánykolódik, nagy a szél, még villámlik is.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Közben egészen sötét lett. A vacsora elfogyott, nem igazán tudom, mi fog történni, a halászok kedvesek velem, bár beszélgetni nem tudunk. Tizenegy óra körül mindenki lefekszik aludni. Hánykolódom a tengeren egy tucat alvó horvát halásszal egy fedélzeten. Két óra körül a kapitány alsónadrágban kiugrik a kabinjából, és megragadja az egyetlen pecabotot, ami be volt dobva a vízbe. Valami nagy dolog húzza lefelé. A bottal a kezében átugrik a hajó végéhez kötött csónakba, majd eltűnik a feketeségben. A többiek alszanak, a kapitány sehol. Furcsán érzem magam, izgulok, és gyengülök is a fáradtságtól. Kerülget a hányinger. Fél óra múlva visszatér a csónak a kapitánnyal és egy eltörött bottal. Egy óriási tonhal akadt horogra, de nem sikerült kifogni.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Négy óra után pár perccel mindenki felébredt, én figyeltem, mi történik, és közben a sötét éjszakában igyekeztem felvételeket készíteni. Az egyik halász, csónakkal elindult, és leeresztett egy nagy lámpát a vízbe, ami zölden bevilágította a tengert. A kapitány ekkor lekapcsolta a hajó reflektorait. A többi halász fel-alá járkált, nézték a radart, öltözködtek: gumicsizma és vízálló kezeslábas.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Öt óra után gyorsan virradt. A sirályok már tudták azt, amit én még nem.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Szép lassan beeresztik a tengerbe a nagy hálót, amelyen hamarosan sok ezer kishal fennakad. Nekem elmutogatta a kapitány, hogy most fél óráig maradjak a kabinban. Így csak onnan kihajolva tudtam valamennyit fényképezni.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Kis méretű tonhalak és kardhalak a hálóban. Mindenki dolgozik, szavak nélkül teszik a dolgukat.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Nagy ládákba teszik a halakat, majd onnan kisebb rekeszekbe szortírozzák.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Hét óra van, sietnek a halászok. A parton már várja őket az az ember, aki aztán frissen viszi a piacra a kifogott halakat.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Visszafelé sirályok kísérik a hajót. Ahhoz képest, hogy a kapitány hajnalban olyasmit magyarázott, hogy a viharos szél miatt talán elmarad a halászat, elég szép mennyiség gyűlt össze.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

A halászok elégedettek. Rettenetes fáradtságom ellenére euforikus állapotban vagyok. Gyönyörűnek látom a tengert, még egy átvirrasztott viharos éjszaka után is.

FORRÁS: RÉVAI SÁRA

Írta és fényképezte: Révai Sára

Címkék: