Három színpompás Pylopagurus discoidalis példány
Fotó Barry Brown
Alphonse Milne-Edwards, francia természettudós már az 1800-as évek
végén megismerhette a Pylopagurus discoidalis remeterákot, ám ezek
elpusztult, színevesztett példányok voltak.
A Live Science tudományos portál beszámolójában, most viszont élőben,
szép színesben láthatjuk őket. A kutatók pár hónappal ezelőtt a Curasub
mini-tengeralattjáróval végzett merülés során pillantották meg
elsőként, majd szerencsésen sikerült is begyűjteni néhány egyedét 50–100
méteres mélységben. Mindez a Karib-térségben, a Holland-Antillákhoz
tartozó Curaçao szigetének partjainál történt, ahonnét sikerrel egy
akváriumba szállították a remeterákokat – végül itt fényképezték le az
élő egyedeket.
A merülésre a Smithsonian Intézet
„Deep Reef Observation Project”
nevű programja keretén belül került sor. Erről Rafael Lemaitre a
Smithsonian Intézet Természettudományi Múzeumának zoológusa azt mondja:
„Rendkívüli lehetőség ez nekem és más taxonómusoknak arra, hogy
közvetlenül, élőben figyelhessünk meg sok olyan fajt, amelyeket ugyan
már korábban is ismertünk, de kizárólag gyűjteményekben őrzött,
színtelen példányok formájában”.
Pylopagurus discoidalis egy tengeri uborkán
Fotó Barry Brown
Az eddig ismert remeterákfajokhoz hasonlóan ezek a felnőtt korukban
fehér-narancsbarnás színű rákok is puhatestűek házába fészkelik be
maguk. Az ő esetükben bizonyára igen alapos keresés árán jutnak hozzá
alkalmi „házukhoz”, mivel testük igencsak jellegzetes, csőszerű.
A
Pylopagurus discoidalis legszembetűnőbb testrésze az a pajzsforma
függelék, amivel veszély esetén lezárja háza bejáratát.
E rákok mindennapi élete egyelőre teljesen ismeretlen. Rafael
Lemaitre szerint nagyon keves ismeretek vannak a faj biológiájáról. Azt
lehet tudni, hogy él, földrajzilag behatárolható az előfordulási
területe, illetve ismert a mélységi eloszlása a tengerben.
A begyűjtött rákocskák idővel ugyan elpusztultak, de előtte még
sikerült DNS-mintákat venni belőlük, melyek elemzése jelenleg is zajlik.
Így talán sikerül megismerni e faj evolúcióját.
Írta: Csibrányi Zoltán
Kommentáld!