Kutatók azon fáradoznak,
hogy megmentsenek egy állatfajt, mely kizárólag a Dél-kínai-tenger egyik
szigetének apró szegletében található meg.
A hajnani gibbon a világ legritkább főemlőse, hosszú távú túlélése
egy elemzés szerint veszélyben van. Úgy hiszik, csupán 23-25 egyed él
egy kevesebb, mint 20 négyzetkilométeres erdőségben a kínai
Hajnan-szigeten.
Hajnani gibbon. (Fotó: AFP)
A faj (Nomascus hainanus), melynek egyedszáma a
kései 50-es években több mint 2000 állatot számlált, folyamatosan
hanyatlik élőhelye fakitermelés miatti pusztulása és az orvvadászat
folytán. A gibbon lehet az első emberszabású főemlős, mely az emberi
tevékenységek miatt tűnik el. Megmentésére nemzetközi főemlősszakértők
ültek össze a múlt hónapban Hajnanon egy szakmai csúcstalálkozó
keretében.
Samuel Turvey, a Londoni Zoológiai Társaság szakembere
szerint a megfelelő intézkedésekkel még megmenthető és regenerálható az
állomány. Hozzátette, hogy a faj jelenlegi veszélyeztetett állapota
miatt azonban nem lehet tovább húzni az időt, célratörőbb és
koordináltabb programra van szükség.
A terv részben
populáció-életképességi analízisre épít, mely különböző
forgatókönyveknek megfelelően modellálja a gibbonpopuláció lehetséges
méretét az elkövetkező évtizedekre.
Az
előzetes modellezés – mely számba vesz olyan tényezőket, mint
szaporodási siker, élőhelyváltozások és természetes veszélytényezők –
azt sugallja, hogy a hajnani gibbon a következő néhány évtizedben védve
lehet a kihalástól. Ám összezsugorodott élőhelye következtében elég
egyetlen katasztrofális esemény – tájfun vagy fertőzés – az apró
populáció eltörléséhez. Azonkívül, az alacsony genetikai diverzitás
egészségtelen utódok születését eredményezheti a beltenyészet miatt. Az
állatok genetikai állapotának alaposabb feltérképezéséhez a londoni
kutatók DNS-vizsgálatokat végeznek ürülékből.
További gond, hogy a
gibbonok eredetileg nagyrészt sík vidéki erdőben éltek, ám az erdőirtás
magasabb régiókba űzte őket. Egyes szakemberek úgy vélik, a jelenlegi
lakókörzetük talán nem is optimális szükségleteikhez, például azért,
mert nem látja el őket egész évben a kedvelt húsos gyümölcsökkel.
A
fokozott megfigyelés kulcsfontosságú lehet védelmükhöz. Az egyedeknek
azonban nem éppen egyszerű nyomára bukkanni, a kutatók néha csak
hangjukra támaszkodva találnak rájuk. Emellett, amikor a fiatal hímek
elhagyják a megalapozott szociális csoportokat, sokkal kevesebb hangot
hallatnak, ennélfogva még nehezebb rájuk bukkanni.
Úgy vélik, az
egyik legnagyobb kihívás megfelelően nagy területű erdőséget találni a
gibbonpopulációnak. Megjegyzik, a tervek Hajnanon egyéb fajoknak is
segíthetnek, a gibbon ugyanis ernyőfaj, azaz a védelmét célzó
intézkedések a sziget szélesebb ökoszisztémájára is hatással lesznek.
Kína
az utóbbi évtizedek gyors iparosodása miatt jelentős
biodiverzitás-veszteséget szenvedett. Bár figyelemre méltó
természetvédelmi sikeret ért el – például az óriáspandák vonatkozásában
-, visszalépések is vannak: például a Jangce folyami delfint (Lipotes
vexillifer) 2007 óta funkcionálisan kihaltnak tekintik. Abban
reménykednek, hogy a gibbon természetvédelmi ikonként csatlakozhat a
pandákhoz, és ez az országnak a vadvilág védelme iránti megerősödött
elkötelezettségét tükrözi majd.
Kommentáld!