A viza hajdan gyakori halászzsákmánynak számított a Duna és a Tisza hazai szakaszán. Magyarországon utoljára 1987-ben, Mohácsnál fogtak belőle egy jókora, egy mázsát meghaladó példányt.  

2012. április 28-án Poroszlón megnyílt a Tisza-tavi Ökocentrum, benne Európa legnagyobb édesvízi akváriuma. A lenyűgöző látnivalók közül ugyanis talán éppen a vizák számítanak óriási szenzációnak. Méreteiket tekintve mindenképpen, hiszen az egyenként 40-60 kilogramm tömegű, némileg a cápákra is emlékeztető testfelépítésű tokfélék már első pillantásra tekintélyt parancsolóak. Ráadásul megérkezésük és beköltöztetésük, az összességében 1 millió litert meghaladó akváriumrendszer legnagyobb, mintegy 800 000 literes egységével önmagában is megállná a helyét egy kasszasiker-gyanús hollywoodi film forgatókönyveként - tudtuk meg az ökocentrum igazgatóhelyettesétől.

Az expedíciószerű történet részletei és a vizák ára kulisszatitok, ám Balogh Edit annyit elárult az ng.hu-nak, hogy a különleges kopoltyúsok Bulgáriából, egy kaviár előállítás céljára működő tenyészetből érkeztek.

A körülbelül 1500 kilométeres út megszervezése egyúttal mentőakcióként is felfogható, tekintettel arra, hogy a jelenleg 10-12 esztendős halakat belátható időn belül a biztos pusztulás fenyegette. Nemes egyszerűséggel leölték volna őket. A vizák ebben a korban már nem adnak nagy mennyiségű, szinte aranyáron mért kaviár alapanyagául szolgáló ikrát. E gyilkos eljárással, állítólag jobb minőségű végtermék kerülhet az ínyencek asztalára, mint ha kíméletesen lefejnék a testes jószágokat. A Poroszlóra költöztetett hat viza így esélyt kapott a hosszú életre, mely az ökocentrum biztonságot nyújtó falai között akár egy évszázadnál is tovább tarthat. Ez idő alatt kontinensünk édesvizeinek legtermetesebbjeiként számon tartott uszonyosok akár a fél tonnás testtömeget és a 3 méter feletti hosszúságot is elérhetik.

Bulgáriából a Tisza-tó új látogatóközpontjáig a vizák szállítása csupán a projekt első - és mint utóbb kiderült, nem is a legnehezebb - állomása volt - mesélte a helyettes vezető, aki szerint a nyitás előtt alig néhány nappal, éjszaka érkezett tartálykocsiból regényes körülmények között juttatták be kollégái a halakat új otthonukba.

Az emberi lelemény magasiskolája, komoly előkészítő munka és jó néhány markos segítő kellett ahhoz, hogy az átlagosan félmázsás jövevényeket a tartályokból egyenként, vízzel együtt egy nagy ponyvára csúsztatva, sértetlenül tuszkolják be az ökocentrum egyik kisméretű oldalablakán.

Az embert próbáló küzdelem késő estétől egészen hajnalig tartott, de végül tökéletesen sikerült. A vizák rövid megilletődöttség után, a nagy utazás viszontagságait feledve és szemmel láthatólag "fellélegezve" kezdtek ismerkedni a megszólalásig természetes viszonyokra emlékeztető életterükkel, no és lakótársaik színes seregletével, melyek között jelenleg mintegy 50 féle halfaj, köztük a vizákkal rokon vágó tokok több példánya is megtalálható.

Ami pedig az eltelt bő két hét krónikáját illeti, a Tisza-tavi Ökocentrum sztárjai köszönik szépen, remekül érzik magukat - fogalmazott Balogh Edit. Makk egészségesek és jó érvággyal fogyasztják az etetésükre felkínált nyers halat, illetve haltápot. Egyetlen rigolyájuk van csupán: a vakuvillogást nem szeretik. Lassacskán kialakították saját territóriumukat a gigantikus akváriumon belül, és az emberekkel is barátságosan viselkednek.

Olyannyira, hogy a létesítmény ünnepélyes megnyitóján Bornemisza János, Poroszló búvárruhát öltött polgármestere is bátran lemerülhetett közéjük.

Apropó búvárok! Talán a legmeglepőbb fejlemény e rövid idő alatt, hogy az ökocentrum vizái kifejezetten igénylik, a medencét takarító búvárok törődését, simogatását. Úgy tűnik, mintha az alapvető ellátásuk mellett rendszeres időközönként lelkük ápolására is igényt tartanának - tette hozzá az igazgató-helyettes.

Írta és fényképezte: Bugány János