Nyugat-Ausztrália talajvíz-rétegei valósággal hemzsegnek a különös vízi bogaraktól. A helyi rovarok nem képesek a fent élő rokonaikhoz hasonlóan a felszínre úszni egy-egy légtartályként használható buborékért. Szakértők egy csoportja elsőként mérte fel, hogy miként tudnak életben maradni az állatok a mélyben – írja az IFLScience.
A bogarak élőhelye mészkéreggel elzárt kövek közt fekszik, a víztartó rétegeket pedig újabb kőzetek és talaj választja el a felszíntől. Ebbe a régióba nem jut el a levegő. Karl Jones, az Adelaide-i Egyetem munkatársa és a csapat vezetője szerint csak azoknak a kutaknak köszönhetően ismerik némiképp a helyi ökoszisztémát, amelyeket az aszályok során szoktak kialakítani.
A felszín alatti csíkbogarak más földrészeken is előfordulnak, a nyugat-ausztráliai talajvíz-rétegek azonban igen összetettek, és gyakran nem összefüggőek, így rendkívül változatos rovarok fejlődtek ki. A szakértők eddig csupán 50 élőhelyet tártak fel, ezekben mintegy 100 különböző fajt találtak.
Mivel a bogarakat természetes környezetükben gyakorlatilag lehetetlen megfigyelni, a kutatók befogtak néhány egyedet. A begyűjtéshez egy speciális merítőeszközt használtak.
Az élőlények más vízi rovarokhoz hasonlóan bőrükön keresztül lélegeznek, az oxigént a környező folyadékból nyerik ki. Meglepő módon azonban az ausztráliai bogarak nem rendelkeztek olyan módosult testrészekkel, amelyek elősegítenék a többletoxigén felvételét. Jones szerint a bogarak trükkje ehelyett az lehet, hogy anyagcseréjük igen lassú, térfogatukhoz képest pedig nagy a külső felületük, ennek köszönhetően hatékonyan tudják használni a felvett oxigént. Ez azonban a bogarak méretének is korlátot szab, egyetlen fajuk sem éri el a fél centis hosszat, az apró termetüknek a talajvizet tartalmazó kőzetrésekben is hasznát veszik.
A rovarok étrendjéről keveset tudni, fogságban főként férgekkel táplálkoztak.
Kommentáld!