Két fakókeselyű az idén tavasszal „párba állt” a hortobágyi vadasparkban, és az általuk kiköltött tojásból a napokban egészséges fióka bújt ki. Magyarországon eddig még egyetlen állatkertben sem jött világra fióka ebből a veszélyeztetett fajból.  

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Éppen két esztendővel ezelőtt, 2011. május végén elsősorban bemutatási, népszerűsítési célból, valamint a faj etológiai, táplálkozás-, és szaporodásbiológiai tanulmányozására tizenkét fakókeselyű érkezett

Spanyolországból a Hortobágyi Nemzeti Park (HNPI) Malomházi Vadasparkjába. Az idén két ivarérett fakókeselyű párba állt, és eredményesen kikeltették egyetlen tojásukat. Ez egyedülálló eset, hiszen eddig Magyarországon fogságban még nem szaporodott keselyű egyetlen hazai állatkertben sem. A fakókeselyű kotlási ideje 56–58 nap, a fióka kikelése után mintegy négy hónapig fészeklakó, mielőtt először szárnyra kap és elhagyja a fészkét.

Őseink erről a fajról mintázhatták a mesebeli griffmadarat. Sokáig nem láthattuk a magyar faunában, holott évszázadokkal korábban népes állománya élt a Kárpát-medencében. A 19. századra, mint költőfaj, kipusztult a mai Magyarország határain belüli területekről, ritka madárvendéggé vált.

A múlt század közepéig jól ismert és közönséges „lakói” voltak az egyes keselyűfajok a Kárpát-medencének, Erdélyben mind a négy eurázsiai faj költött. A történelmi Magyarország területén előfordult és rendszeresen költött a barátkeselyű (Aegypius monachus), a fakókeselyű (Gyps fulvus), a dögkeselyű (Neophron percnopterus) és a szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus).

A fakókeselyű utolsó biztos fészkelése 1954-ben volt a Kárpát-medencében, a Déli-kárpátokban fekvő Kazán-szorosban

A kipusztulásuk okai között első helyen szerepel a szinte egész Európában, széles körben elterjedt „dúvadmérgek” használata (főleg a sztrichnin). A táplálékforrásaik is egyre szűkültek, ugyanis állategészségügyi előírások szigorodtak, s a temetetlen háziállatok nem maradhattak a szabadban. Az utolsó pillanatban ismerték fel, hogy a keselyűk igen fontos ökológiai szerepet töltenek be ma is az élővilágban. A néhány évtizede elkezdődött különböző nemzetközi keselyűvédelmi programok jóvoltából az egyes maradvány populációk ismét gyarapodásnak indultak.

A Hortobágy mindig is frekventált előfordulási helye volt ezeknek a dögevő madaraknak. Három fajuk: a barát,- a fakó- és a dögkeselyű látogatta a magyar pusztát. Napjainkban a leggyakrabban a fakókeselyű tűnik fel ismét Magyarországon. Vannak évek, amikor 3–5 konkrét előfordulást is sikerül regisztrálni. Hortobágy település felett 2003 májusában egy ivarérett dögkeselyűt figyeltek meg, valamint 2004 szeptemberében egy fiatal fakókeselyű húzott át az Alföldi-erdőnél.

Forrás: ng.hu / HNPI