A fekete
hattyúnak csupán evezőtollai fehérek, csőre piros, fehér szalaggal a
hegyén, társaihoz hasonlóan, testtömege kifejlett korában elérheti a 9
kilogrammot.
Fotó: Konyhás István
A kontinensünkön ritka hattyúfélének egy példányát a napokban látták a
Debrecen melletti Fancsika 3-as víztározónál több fehér színű hattyú
társaságában. A fehér színűek mindegyike bütykös hattyú (Cygnus olor),
kifejlett, felnőtt egyedek, tehát valószínűleg nem itt költöttek, hanem
dél felé vonulnak, és más vonuló, vagy kóborló madárfajokhoz hasonlóan,
ha megfelelő helyet találnak, maradnak, amíg csak lehetséges.
A bütykös
hattyúval ellentétben azonban a fekete hattyú (Cygnus atratus) nem e
kontinens lakója, és nem is tartozik a vonuló fajok közé. Vadon
Délnyugat-Ausztráliában és Tasmaniában él, Európában díszmadárként
ismert, Izlandon, Hollandiában, Lengyelországban és Nagy-Britanniában
fordul elő nagyobb számban. (Európai elterjedését részben egy
Ausztráliába emigrált brit férfinak köszönhetjük, szülővárosának, a brit
Devon megyei Dawlish településnek ma is a fekete hattyú az egyik
jelképe).
Közparkokban általában félvadon él, és a szakirodalom szerint
önfenntartó állományai is ismertek, más források szerint viszont nem
jellemző a közparkokból való kivadulása. Állatkertek közül több
magyarországiban is megtalálható, például a fővárosban vagy Szegeden, de
Debrecenben nem tartják. Nagy Sándor Tibor, a Nagyerdei Kultúrpark
vezetője nem tud arról, hogy valahonnan kiszökött volna, ami ugyancsak
erősíti azt az elképzelést, hogy tőlünk nyugatabbra vagy északabbra
csapódhatott a bütykös hattyúkhoz, és maradt velük a vonulás alatt.
Amellett, hogy monogámok, a többi hattyúhoz hasonlóan a fekete
hattyúk is társas lények, a párok költőhelyükön laza telepekben élnek,
és evezőtollaik váltásakor ugyancsak nagy tömegben gyűlnek össze
folyótorkolatoknál, lagúnáknál. Táplálékukat elsősorban folyami növények
képezik, hínárok hajtásait, algákat, moszatokat esznek, de
előfordulhat, hogy a bütykös hattyúhoz hasonlóan csigákat, kagylókat is
elcsípnek.
Mélyebb vízben, pont úgy mint a récék, képesek a fejüket víz
alá nyomva testüket függőlegesen tartani, sekélyebb vízben csak hosszú
nyakukat dugják a vízbe, amíg átszűrik azt, vagy csipegetnek a
növényzetből.
A víztározó kedvező hely számukra, mert az alja eléggé hínáros,
vagyis a hattyúk számára bőven akad benne táplálék. A természetes
vízutánpótlást évek óta nem sikerül megoldani, tavaly télen ez a terület
például, szinte teljesen kiszáradt, mondják a fekete hattyút felfedező
Terepszemle Stúdió természetvédelmi egyesület önkéntesei.
A hattyúk jelenléte sem újdonság errefelé, tavasszal is megfigyelték
már őket, egyszer egy fiatal példányt is, ami jelentheti akár a faj
költését a környéken, de a most észlelt 10 felnőtt példány valószínűleg
átutazó, ahogy ez a ritka fekete hattyú is.
Forrás: Veres Hajni / vagy.hu
Kommentáld!