Fekete vagy énekes?

A rigóporontyok részleges fészekhagyók, azaz a röpképességük még nem teljes, amikor elhagyják otthonukat. Ekkor találkozhatunk „árva”, ügyetlen, rövid farktollú csipaszokkal, akik jobb esetben egy sűrű bokor ágai között várják szüleiktől az újabb kukaclakomát. Az ilyenkor talált apróságokat csak akkor fogjuk meg, ha épp a fű között vannak, s mihamarabb helyezzük biztonságos helyre, egy sűrű bokorra, vagy épp egy fára.

Előfordulhat, hogy éles segélyhangot hallat kézbe véve, ekkor a szülök azonnal ott teremnek és bátran, csettegő hangon szembeszállnak velünk. A fészek elhagyásával próbálják csökkenteni a fészekben eltöltött idő hosszát. Minél több időt vannak a fiókák közösen egy helyen, annál nagyobb az esélye, hogy egy ragadozó az egész fészekaljat elpusztítja.

Énekes rigó

A fekete rigót (Turdus merula), mely városi létünket teszi szebbé dalolásával tavasztól őszig. Egyes példányok elmennek nyaralni a téli hónapokban, de páran itt maradnak egész évben. A tojó márciusban, áprilisban kezdi építeni fészkét a legkülönbözőbb helyekre, pár méter magasra. 3-5 sűrűn pettyezett, zöldeskék tojásán, bő két hétig kotlik, majd a kikelt fiókák szűk két hét után hagyják el a fészküket. Május elejétől nyár végéig is eltarthat a fiókaszezon.

Fekete rigó, hím és tojó

A fekete rigó hímje fekete, szeme körüli rész és a csőre sárga, míg a tojó barnás színezetű. A tojót és a territóriumot rendületlenül védik a költési szezon alatt, ekkor láthatunk egymással verekedő hímeket. Daloló helyet is úgy választanak, hogy a tojóra közben rálássanak, így figyelmeztetik őt veszély esetén. A rigódal több költőt is megihletett, köztük Áprily Lajost is, aki tökéletesen foglalja össze versében a rigódal nagyszerűségét egy őszi napon.

Énekes és fekete rigó fészkeikben

Az énekes rigó (Turdus philomelos) talán kevésbé ismert, és még az is előfordulhat, hogy fekete rigó tojójának nézik őket. A hím és a tojó is barnás színű, torkuk, mellényük fehéres, tucatnyi barna folttal tarkítva. A hímek éneke sokak szerint egyike a legszebb hangú európai madarakénak. Vonuló madár, télen nem marad hazánkban. Először áprilisban költenek, s majd még egyszer a nyár folyamán. Csak a tojó építi a fészket, tojásai kékes alapon ritkán pettyezettek. A kotlás és a kirepülés is két hét. Az énekes rigó fiókái is fészekhagyók.

Írta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök

Áprily Lajos: Őszi rigódal

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán.
Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó.
Ha pártaian, s nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?
Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.
Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha húnyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.
A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.