Természet
Feketék és kárognak
Mikor azt mondom, hogy a varjú egy szép madár, mindig furcsán néznek rám ismerőseim.
Részben igazuk is van, ám ha napsütésben
közelebbről megnézzük őket, máris előtűnik tollazatuk csillogó fekete
színe. Ez a csillogás az interferencia jelenségén alapul, és akkor
látható, ha a párhuzamos fénysugarakat a toll nem töri meg, hanem a
felületen teljes mértékben visszaverődik.
A világ több pontján is hiedelmek kötődnek hozzájuk. Kínában a
rosszindulatot és a gonoszságot testesítik meg a varjak, a walesiek
szerint, ha varjú keresztezi utunkat, akkor balszerencsénk lehet, a
koreaiak egész napos balszerencsével számolnak, ha látják.
Hazánkban sem igazán kedveltek e hangosan károgó madarak.
Ősztől
tavaszig hatalmas varjúcsapatok szelik az eget a kora reggeli, vagy a
késő délutáni órákban. Jól emlékszem, középiskolás koromban, minden
reggel percre pontosan jelent meg a varjúsereg a fejem felett.
A 2001 óta védett vetési varjú (Corvus frugilegus) a verébalakúak
rendjébe tartozik, állománya jelenleg nem veszélyeztetett. Mindenevők,
ezért lehetnek hasznosak is, mikor rágcsálót fogyasztanak és károsak,
mikor a vetést dézsmálják. Fontos megjegyezni, hogy a káros és hasznos
jelzők, csak is az ember szemszögéből értelmezhetőek.
2009 a kék vércse és a vetési varjú védelmének az éve volt, mivel a
két faj életmódja szorosan összefonódik. A fokozottan védett kék vércse
léte komoly veszélybe kerül a vetési varjak telepei eltűnésével, mivel
hazánk legkisebb ragadozó madara nem épít fészket, szaporodásához a
vetési varjak fészkeit használja.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám
Kommentáld!