A címben olvasható többes szám indokolt, mivel Magyarországon húsz körüli fajuk él, amelyek közül mindegyik védett.

A tőzegmohák védettségét leginkább sérülékeny, pusztulófélben lévő élőhelyeik indokolják. Ezek részben tőzeg-, sík-, forrás- vagy átmeneti lápok, láprétek, valamint élnek egyes fajok üde, vízborítás nélküli termőhelyeken tölgyek, füzek alatt is.

Mindezen felsorolt élőhelyek közül a tőzegláp a legérdekesebb. A Keleméri Mohos-tavak környéke például, ahová bejutni életveszélyes, ráadásul tiltott is, úgy működik, mint egy nagy gumimatrac. Páfrányos, nyíres és hüvelyes gyapjúsásos gumimatrac. Ha az ember átküzdötte magát a feketén csillogó vízen, majd rákúszik a tőzegmoha szőnyegre, azt fogja tapasztalni, hogy ez a zöld sziget szelíden ringatózik alatta és lépései nyomán víz bugyog fel, hiszen amin lépkedünk, az tulajdonképpen egy benőtt tószem. A veszélyét pedig az adja, hogy itt-ott elvékonyodik a mohaszőnyeg és úgynevezett kutak vannak csekély fedettségben, így ha rálép valaki, könnyen a víz alatt találhatja magát, ahonnan nehéz szabadulni. Valami oknál fogva pedig fullánkos (Myrmica) hangyák is élnek a területen, úgyhogy egy kis növényfényképezéses térdelés után hetekig vakaróztam folyamatosan.

Maguk a mohácskák elég egységes felépítésű, nagyon jellegzetes alakú nemzetséget képviselnek és többnyire a hideg időszak tanúi hazánkban. A Mohos például huszonötezer éves a kutatófúrások alapján, vagyis egy olyan korból származnak, amikor a klíma a korábbiakkal szemben nagyon gyorsan változott hideg, majd melegebb irányba – ennek tanúi a hideg, illetve a melegidőszaki maradványnövényeink, amelyek flóránk legféltettebb kincsei.

A tőzeglápok persze sokkal gyakoribbak az északi országokban, és nem elhanyagolható szerepük van a whiskykészítésnél is, mivel egyes üzemek a malátázás nemes folyamatánál tőzegfüstben szárítják a malátát, ezáltal az ital egyedibb lesz, bár határozattan hideg és szigorú ízű, szemben a kedves, meleg barackpálinkával.

Másik felhasználási irány, a kertészeti tőzegföldek előállítása. Nálunk leginkább a baltikumi savanyú tőzeget használják üvegházi palántázáshoz, mivel a tőzeg, mármint a szárított és enyhén szenesedett moha, mely vízből saját súlyának hússzorosát is képes felvenni. Idevágó információ még, hogy a savanyú, nehezen bomló szerves anyagban találtak Svájcban vaskori településeket, jól konzervált vaskori embertetemeket a régészek és antropológusok nagy örömére.
És igazából ezt az emlékezés- és információzuhatagot a Veszprém megyében található öcsi Nagy-tó indította el, ami a megye egyetlen tőzegmoha lápja, bár évről-évre egyre szerényebb állapotban, tekintve a meleg nyarakat és csapadékhiányos teleket. De még van!