Az arra járók, egy romantikus légyott, vagy épp
kutyasétáltatás közben, ámulva figyelik az alig 10-17 centiméteres fali
gyíkokat, amint fel- majd eltűnnek a kövek között. Van, aki kígyónak
van, aki szimplán gyíknak nevezi, s vannak olyanok is akik vadásznak
rájuk. Az ifjú gyíkvadászok cselekedete azonban szabálysértés, ugyanis
védett hüllőről van szó, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Nézni szabad, de
zavarni és megfogni nem. Sajnos, az arra járók közül sokan felelőtlen
módon dobálják el a cigarettacsikkeket és egyéb, szükségtelen tárgyi
eszközöket, ezzel esztétikailag is károsítva a gátoldalt és annak
élővilágát.
Magyarországon a fali gyík elterjedéséről nincsenek pontos adatok.
Főként a középhegységek köves, száraz oldalain fordul elő, így szolnoki
megjelenése, ha nem is egyedi, de mindenképpen figyelemreméltó.
A fali gyík (Podarcis mularis), nappali állat. Fő tápláléka a
köveknél fellelhető ízeltlábúak (pókok, rovarok, bogarak). Az első
reggeli napsugárra kibújik menedékhelyéről, majd szétterülve a kövön
melegíti föl testét. Aktív időszakának hossza hőmérséklet függvénye,
általában márciustól októberig tart, a többi hónapban téli álmot alszik,
de egyes meleg januári napokon is megjelenhet.
Az első vedlés áprilisban történik, akkor már el is kezdik a hímek
elfoglalni a territóriumukat. A vedlés mérettől, kortól és a
körülményektől függően napokig eltarthat. Sosem egyszerre, hanem
részletekben „vetik le” az elhalt külső hámrétegüket. A vedlés oka
legtöbbször a növekedés, kinövik régi bőrüket. A nászruhás hímek
territórium harcakor felvillan hasuk pirossága. Miközben egymás
farktövét harapják, sokszor gurulnak le a meredek élőhelyükön. A harc a
nőstények kegyeiért folyik. Ha éppen nem cstáznak, szívesen napoznak
tömegesen is. Volt, hogy hét egyedet is sikerült megfigyelni egymás
mellett.
A pár hetes nász után, április, május környékén a nőstények 2-10 apró
tojást raknak a sziklák között kibúvó fűcsomók alá. Ezután az utódok
kikelését a nap melegére bízzák. A fiatalok augusztus környékén kelnek
ki, és megkezdik önálló életüket.
A vizsgált terület Szolnokon a Tisza-híd és a Vízi Rendőrség közötti,
785 méter hosszú és 3-5 méter széles gátoldal. Az első egyedszámlálást
2010 júniusában hat alkalommal, a déli órákban tettem meg. Egy
alkalommal, napos időben, nyáron, közel 40 Celsius fokban, a legnagyobb
egyedszám 85 volt.
2011 januárjában egy rendkívül magas jeges ár érte el Szolnokot. A
fali gyíkok aktív időszakban elfoglalt helyét a víz teljesen ellepte,
ezért félő volt, hogy a populáció nagymértékben, vagy teljesen
elpusztult. Konkrét adatok nincsenek a telelőhelyükről,
elhelyezkedéséről s a telelés módjáról. További kutatást igényel a
gyíkok telelőhelyének felmérése, mivel vagy máshol telelnek, mint ahol
az aktív időszakban megtalálhatóak, vagy telelés alatt kibírják levegő
nélküli hosszú időt a víz alatt. Az utóbbit nehéz elképzelni.
Örömmel jegyeztem le 2012. március 28-án, hogy a fent említett
területen ismét 85 egyedet számoltam meg, így a bő egy évvel ezelőtti
jeges ár nem tett maradandó kárt a populációban, sőt 2012. április 11-én
már kilencvenegyen voltak ezek a barátságos és szeretni való kis
lények.
A felmért adatokat a Hortobágyi Nemzeti Park adattára jegyzi. Hosszú
távú cél a szolnoki fali gyíkok monitorozása, állományváltozásuk nyomon
követése.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök
Kommentáld!