Gyakrabban ízlelhetjük az őshonos gyümölcsöket!
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter aláírta
az őshonos gyümölcs tájfajták szaporításáról és forgalmazásáról szóló
rendeletet, amely szerint a tájfajták egyszerűsített elismerési és
minősítési eljárással kerülhetnek a Nemzeti Fajtajegyzékbe.
Hosszú szárú, késői érésű, aromás gyümölcs a szomolyai fekete cseresznye.
Fotó: dmkert.hu
A minisztérium közleménye szerint ahhoz, hogy a tájfajtákat
forgalmazni lehessen, a növényeket fel kell venni a Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) által vezetett Nemzeti Fajtajegyzékbe.
Ehhez, az új jogszabály értelmében elegendő a termelő, vagy a forgalmazó
által benyújtott egyszerűsített leírás a más fajtáknál kötelező
hivatalos leírással szemben. Fontos, hogy a termelők betartsák a
gyümölcsfajták szaporításakor a növényegészségügyi előírásokat - áll a
közleményben.
A tájékoztatás szerint az olyan régi őshonos tájfajták, mint például a
szomolyai fekete cseresznye, a gönc vidéki sárgabarack vagy a szentesi
rózsavirágú naspolya jellegzetes íze mellett évszázadok során
tökéletesen alkalmazkodott a környezethez, ellenállóbbak, és általában
nem igényelnek vegyszeres kezelést sem.
Az agrártárca 1998-ban hozta létre Magyarország hagyományos és
tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét. A jelenleg 300
tételes gyűjtemény 54 gyümölcs tájfajta szakmai-történeti leírását
tartalmazza. A gyümölcsök regionális megoszlása alapján a hagyományos
tájjellegű gyümölcsfajtában leggazdagabb három régió a Dél-Alföld,
Közép-Magyarország, és az Észak-Alföld. A tájfajták közül a gönci barack
uniós oltalmat szerzett, a szentendre-szigeti szamóca pedig elnyerte a
HÍR (Hagyományos Ízek Régiók) védjegyet.
A zöldség tájfajták termeszthetőségére és forgalmazhatóságára
vonatkozó jogszabály 2011. július 14-én lépett életbe. A gyümölcs
tájfajtákról szóló rendeletet tavaly szeptemberben készítette el a
tárca, amit jóváhagyásra el kellett küldeni az Európai Uniónak, ezért a
jogszabály csak most jelenhet meg.
Forrás: MTI/ gry / gkv
Kommentáld!