de kedves történet, s milyen bölcsesség lakozott ebben a csöppnyi kis leányzóban !!!!!
köszönjük szépen Erzsike !

Válasz

Gyerekszemmel:

Az öregember naphosszat a hintaszékben gubbasztott.
Feltette magában, hogy nem mozdul ülőhelyéről, amíg meg nem látja Istent.
Egy szép tavaszi délutánon is ott ringatózott, lankadatlanul az égi jelenésre várva, amikor észrevette, hogy vele szemközt egy kislány játszik az utcán. A lányka labdája begurult a kertjébe. A kicsike utánaszaladt, és ahogy lehajolt érte, a pillantása az öregre esett.
- Bácsi kérem, láttam, hogy mindennap itt tetszik üldögélni, és mintha keresni tetszene valamit a messzeségben. Mit tetszik annyira nézni?
- Jaj, aranyoskám, te még kicsi vagy ahhoz, hogy ezt megértsd.
- Lehet, de anyu mindig azt mondja, ha valami jár a fejemben, beszéljek róla bátran. „Oszd meg a gondolataidat, Lizácska!”, így biztat mindig. Folyton azt hajtogatja, hogy az emberek így könnyebben megértik egymást.
- Hát, Lizácska, én azt hiszem, most mégsem segíthetsz – dörmögte a férfi.
- Lehet, bácsi, de talán az is segíthet, ha meghallgatom.
- Na jó, akkor elárulom, hogy Istent keresem.
- Ne tessék haragudni, de ebben a székben ülve tetszik keresni Istent? – képedt el a kislány.
- Nos, igen. Mielőtt meghalok, hinni szeretném, hogy van Isten, valami jelre várok, de mindeddig hiába.
- Jelre? – csodálkozott el még jobban Lizácska. – De bácsi kérem, Isten jelt ad, valahányszor levegőt veszünk. Amikor érezzük a virágok édes illatát. Amikor halljuk a madarak énekét. Amikor kisbaba születik. Isten jelez nekünk, amikor nevetünk és amikor sírunk, amikor könnyek gördülnek le arcunkon. Jeladás a szívünkben, amikor megölelünk és szeretünk valakit. Isten jeladása a szél, a szivárvány, az évszakok váltakozása. Megannyi jel, és a bácsi nem hisz benne? Isten a bácsiban van, és énbennem is. Nincs mit keresni, mert ő örökké jelen van.
Egyik kezét csípőre téve, a másikkal a levegőben hadonászva folytatta:
- Anyukám azt mondja: „Ha valami hatalmas dolgot keresel, Lizácska, akkor nem látsz a szemedtől, mert Istent látni annyi, mint az egyszerű dolgokat látni, az életet látni.” Szóval ezt szokta mondani.
- Tényleg sokat tudsz, kislányom, de ez nekem nem elég.
Lizácska odalépett az öreghez, pici kezét a férfi szívére tette, és halkan a fülébe súgta:
- Idebentről jön, bácsi, nem odafentről – mutatott az ég felé. – A szívében, a saját tükrében keresse, bácsi, akkor meglátja majd a jelet.
Visszaballagott az utcára, megfordult, és elmosolyodott. Lehajolt, hogy megszagolja a virágokat, és odakiáltott:
- Anyukám azt mondja: „Ha valami hatalmas dolgot keresel, Lizácska, akkor nem látsz a szemedtől.”

Köszönöm a cikket Zsuzsikám ! :-) fogadd szeretettel a fenti kis történetet.
szeretettel hoztam...üdv Erzsike

Válasz