A fotó röviddel a kerecsensólyom szabadon engedése előtt készült.
Fotó: Konyhás István
Egy áramütött kerecsensólyom 2011. szeptember 2-án került a
Madárkróház Alapítványhoz. Bócsán találta Nagy Róbert, aki el is hozta a
Hortobágyi Madárkórházba, pedig soproni otthonától ez eléggé távol
esik. Szárnya evezőtollainak és a fiókszárnyának tolltüszőit alkotó
szövetei károsodtak, a sebet a madár már ki is kezdte magának, beköpték a
legyek is. Félő volt, hogy elhal az egész kéztöve az összes elsőrendű
evezővel. Szinte reménytelen volt a felépülés, de a mágneses módszerrel
mégis sikerült meggyógyítani!
Hortobágyi Madárpark állatorvosa, Déri János tájékoztatása szerint a
kerecsensólyomra a legnagyobb veszélyt az áramütés jelenti, melyet a
villanyoszlopok keresztágára szállva szenved el a madár úgy, hogy
lábával a fém keresztágon letestel, és szárnyával a dróton zárja az
áramkört.
A kerecsensólyom Európában és Ázsiában honos. Előfordulási területe
főleg a síkság, ugyanis a madarak mellett egyik kedvenc tápláléka az
ürge, mely eredendően síkvidéki, főleg löszös gyepeken él. Az ázsiai
állomány egyre fogy, az európai pedig örvendetesen szaporodik - főként a
nálunk található. A hazai költő állomány a lelövések és mérgezések
miatt még nem is olyan régen a kihalás szélén állt, ma mintegy 200 párra
emelkedett. 2000-ben az év madara volt a kerecsensólyom. Eszmei értéke
egymillió forint.
“Ha életben marad, az áramkört záró testrészei, így a lába vagy a
szárnya, de akár mindkettő elhalhat, és a madár egész életére nyomorék
lesz. Ezen ok miatt az állatkerti állatorvosi tanokat dogmatikusan
hirdetők szerint a legtöbb áramütött madarat ilyen esetben el kéne
altatni, hogy ne szenvedjen. Mi nem altatjuk el egyiket sem, hanem
megpróbáljuk megadni a lehetőséget a teljes felgyógyulásra és az életre.
Az utóbbi években az általunk kifejlesztett módszerrel a
veszélyeztetett végtagok megfelelő pontjait erős mágneses térben kezelve
jelentős eredményeket értünk el” – teszi hozzá az állatorvos.
A lábadozás során a kerecsent az egyik nagyröpdében készítették föl a
szabadon engedésre, és az ún. elvadító program keretében azt is
megtanulta, hogy ne szálljon villanyoszlopra, nehogy újból hasonló
baleset érje.
“A villanyoszlopra szállásról leszoktató technika saját találmány, ha
a keresztágra, az oszlop tetejére, vagy akár a porceláncsigára ül fel a
madár, mindenképpen megrázza az oda szerelt villanypásztor. Egy ilyen
alkalom elég lecke arra, hogy soha ne próbálja meg többet. Miután
meggyőződtünk róla, hogy már nem száll villanyoszlopra, és tökélestesen
repül, sőt a repülő zsákmány elejtésére, és annak megvédésére is képes,
húsvét hétfőn 12 órakor szabadon engedtük” – mondta Déri János.
A gyógyult, szabad madárról azóta sem hallottak hírt, de remélhetőleg
talált párt és fészket magának, így még időben lerakhatja tojásait.
Forrás: ng.hu
Kommentáld!