Kis hazánk emberre veszélyt jelentő élőlények
tekintetében nincs elkényeztetve, mindössze néhány olyan amely megfelel
az előbbi kitételnek. Ahogy összességében, úgy igaz ez nyolclábú
honfitársainkra is. Viszont volna néhány faj amiről illene szólni, hisz
ha halálesetet nem is, kellemetlen perceket, órákat okozhatnak.
Kezdjük nagysági sorrendben a legnagyobbal: Ő a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis)
Elterjedési területe Európa középső részétől az orosz sztyeppéken át
egészen Kínáig terjed. A faj főleg száraz, füves élőhelyeken érzi jól
magát, ahol földbe vájt lakócsövéből les áldozatára szürkületkor.
Küllemre hasonlít a madárpókokra: szőrös, robusztus test, labidognath
csáprágók, méretre viszont kisebb náluk. Csípése már csáprágói méretéből
adódóan sem lehet kellemes (bár e sorok szerzőjének még nem volt
„szerencséje” tapasztalni ezt), több beszámoló lódarázséhoz
hasonlatosnak mondta.
Olvashatunk beszámolókat arról, hogy csípés után nem sokkal émelygés,
heves szívdobogás jelentkezett a megcsípettnél. Ezeknek az „élményeknek”
az alapját az adhatja, hogy a fentebb a pókméregnél említett kiegészítő
anyagok között a faj mérgében cardioton, azaz szívműködést befolyásoló
vegyületeket találunk. Liu és munkatársai (2009) közleménye alapján
azonban ennek tényleges hatását még egyelőre csak varangyokon
vizsgálták, így ez a tünet és a méreg hatásának összefüggése csupán
feltételezés a szerző részéről.
Kistestvéréről a pokoli cselőpókról, és társairól részletek itt >>>
Kommentáld!