Elkerülheti a kihalást a világ egyik legősibb és
legkülönlegesebb énekesmadara, az Új-Zélandon honos szirti álfakusz. A
szirti álfakusz egyike annak a számos őshonos új-zélandi állatfajnak,
amely a szakértők szerint védelem hiányában ötven éven belül kihalhat.
Az új-zélandi természetvédelmi minisztérium tegnap jelentette
be, hogy a még élő példányok közül sokat egy ragadozómentes szigetre
költöztették, ahol a madarak új populációt alakítottak. A hatóság
szakértői 2008 és 2011 között 41 apró szirti álfakuszt telepítettek át a
Déli-sziget délnyugati csücskén található Fiordland környékéről a
Secretary-szigetre. A kis énekesmadarak száma idén áprilisig 66-ra nőtt.
Megan Williams, a minisztérium szakértője szerint a kis sziget
biztonságosabb, mint a szárazföld, mert a ragadozók kisebb veszélyt
jelentenek a madarakra. Az egér és a hermelin a szirti álfakusz
fiókájára és a fészekben költött tojásaira vadászik, a hermelin a
felnőtt madarat is elkapja. A szigeten, ahol a ragadozó hermelinek
számát szigorúan kordában tartják, a 66 álfakuszból 63 rakott tojást és
nevelt fiókát. Ez azt jelzi, hogy az állat szilárdan megtelepedett új
élőhelyén.
Amikor az angol telepesek beköltöztek Új-Zélandra, az
álcsuszkaféléknek még több faja élt az országban. Mára csak a szirti
álfakusz (Xenicus gilviventris) és az álcsuszka maradt fenn. A Déli-szigeti hagyományos élőhelyeik 20 százalékán az elmúlt 20 évben már nem látták őket.
Kommentáld!