Két amerikai mókusfajnál is előfordulnak fekete bundájú, a többségtől elütő színű egyedek. Hogyan alakult ki a sötét színváltozat?

Az amerikai keleti szürkemókus (Sciurus carolinensis), és a vele részben egy élőhelyen lakó amerikai rókamókus (Sciurus niger) esetében is előfordul a normál színváltozatnál (szürke, ill. vöröses) sokkal sötétebb, feketébe hajló, vagy épp teljesen koromfekete bundájú egyed. Ennek a sötét színnek bizonyos környezeti feltételek közepette fontos szerep jut a mókusok életében. Vajon hogyan szerezték a sötét bundájukat e mókusok? Ilyen esetekben elképzelhető konvergens evolúció is, de a fajok közti génátadás is, ezért a mókusok sötét színét adó génváltozatokat tárta fel egy angol-amerikai kutatócsoport, az eredményeiket a BMC Evolutionary Biologyfolyóirat tette közzé.

Az egyik angol kutató, Helen McRobie korábban a szürkemókusok fekete változatának angliai elterjedését mérte fel, s ekkor derült ki, hogy egyetlen gén, az MC1R∆24 felelős a sötét bundáért. Az USA és Kanada területén élő szürkemókusok és rókamókusok génállományában keresték a korábban a briteknél megtalált génváltozatot – az amerikai mókusfajokban egyaránt vannak ugyanis fekete színű egyedek.

A rókamókusok körében a bunda színe többféle árnyalatot is ölthet, s ezek a színek a mókus élőhelyével összefüggően gyakoriak vagy ritkák. A szürkemókus alapvetően mindenütt szürke, kivéve az időnként látható fekete egyedeket, a feketék aránya átlagosan 1 százalékos e faj körében. Sokkal gyakoribb azonban a mókus élőhelyének északi területein, itt a szürkemókusok 75 százaléka is fekete bundás lehet. A rókamókus élőhelyének viszont a délebbi régióiban válik gyakoribbá: 13 százalékos a feketék aránya.

Az angol mókusokban azonosított MC1R∆24 gént a szürkemókus eredeti, amerikai élőhelyén is megtalálták a kutatók, és a rókamókusok azon populációjában is, amely a szürkemókusokkal közös helyen él. A rókamókusoknál viszont találtak egy másik, szintén a bunda sötétté válását előidéző, de teljesen más gént érintő mutációt is. Gyakorlatilag a rókamókusban kétféle módon is kialakulhat a sötét bunda, a szürkemókus viszont csupán az egyik génmódosulattal rendelkezik. A közös génváltozat több mint gyanús volt, így ezt tovább vizsgálták, s kiderítették, hogy a mutáció a nagy valószínűséggel a rókamókusok körében alakult ki egykoron, s valahogyan bejutott a szürkemókusok állományába is.

A két közeli rokon faj a szemtanúk szerint időnként szorosabb kapcsolatba is kerül a szokásosnál: a szürkemókus és a rókamókus hímek közös csapatban üldözik a nőstényeket, előfordul, hogy a rókamókus hímek heves vágyuktól elvakultan fajt tévesztve szürkemókus nőstényekkel párosodnak. Nem ritka a közeli rokonok közti hibridizáció, az azonban, hogy egy előnyös gén ennek köszönhetően az egyik fajból a másikba kerülve elterjedjen, már ritkaságnak számít, s leginkább növények köréből akadnak rá példák. A szürkemókus élőhelyének északi részén a hideg elleni védekezésben jut szerep a sötét bundának, a fekete színváltozat ott sokkal előnyösebb, így jelentős arányban terjedt el az állatok körében. Mivel a kérdéses génváltozat dominánsan öröklődik, így a szürkemókus ki tudta használni az előnyeit. A rókamókusok másik, szintén fekete színt okozó génváltozata viszont recesszív öröklődésű, így ez, ha át is adta egykor egy rókamókus, már a következő generációban eltűnt a szürkéből. Míg a szürkemókus és a rókamókus hideg élőhelyi populációiban a bundaszín a testhőmérséklet fenntartásában előnyös, a rókamókusok déli területén, ahol a hideget még hírből sem ismerik az állatok, a feltételezések szerint a fekete a ragadozók elleni rejtő színként funkcionálhat a gyakoribb bozóttüzek miatt sötétebb környezetben.

Az európai vörös mókusokban is vannak sötétebb színű egyedek, s ezek is jóval gyakoribbak azon hűvösebb térségekben, ahol fenyvesek uralják a tájat, így pl. a Kárpátok hegyei közt, de hazánkban is találkozhatunk sötét színű mókusokkal.

Az amerikai szürkemókusokat 1889-ben, egy 350 fős csapat szándékos betelepítésével hurcolták be Angliába, ahol 100 év alatt több millióra duzzadt az állománya. Mára az őshonos vörös mókusokat néhány eldugott hegyvidéki erdőségbe szorította vissza a behurcolt faj. Ezt, a parkokban eleséget kunyeráló szürkemókusokat etető turisták többsége nem is sejti.