A tengeri hőhullámok is egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, s a hatásuk a vízi bioszféra széles körét érintheti. Egy most megjelent kutatás eredménye alapján a bálnák halászfelszerelésbe gabalyodásának gyakoriságára is hatással van a rendkívüli meleg. A Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i kampuszának kutatói és a NOAA Tengerhalászati Hivatalának szakemberei a Nature Communications tudományos folyóiratban számoltak be vizsgálataik eredményéről.
2014-2016 között rekord mennyiségben gabalyodtak hálókba a bálnák Kalifornia partjai közelében, a hideg vizű Kalifornia-áramlatban folytatott rákhalász tevékenység miatt. A kutatók megvizsgálták, hogy milyen összefüggéseket mutat a bálnagabalyodásos esetek a krillfélék, szardellák és más, számukra is eleségül szolgáló állatok előfordulásával és a környezeti körülményekkel.
A vizsgált időszak során a Kalifornia-áramlat gazdag állatvilágú hideg vizét is érintették a korábban sosem tapasztalt hőhullámok, számos negatív hatással a mérget termelő kovaalgák elszaporodásától kezdve a hideg vizű terület zsugorodásáig. Ez utóbbi jellemző a melegebb évekre, míg az átlagos és hűvösebb években növekszik a gazdag élővilágnak otthont adó hideg vizes régió kiterjedése.
Az adatok összehasonlítása alapján a kutatók a következő helyzetet tartják leginkább elképzelhetőnek: a meleg miatt az alkalmas élőhelyek zsugorodása időben egybeesett a mérget termelő alga feldúsulásával, eközben együttesen fordultak elő a területen a meleg- és a hideg vízi fajok, s megváltozott a bálnák számára zsákmányul szolgáló fajok aránya, jelenléte. A halászok a szezon első felében feldúsult algaméreg miatt csak a szezon közepe felé kezdték el a halászatot, akkor viszont egyszerre igen sokan helyezték ki a hálóikat. Ezután a bálnák (főleg hosszúszárnyú bálnák) megváltoztatták a vadászatuk célfaját, a kialakult körülmények, lehetséges zsákmányállataik előfordulása miatt sokkal közelebb kerültek ahhoz a területhez, ahol a rákhalászat is folyt. Az időben és térben is egyszerre jelen lévő bálnák és halászhálók számtalan végzetes találkozást eredményeztek. A kutatók szerint akár az is közrejátszhatott, hogy a hosszúszárnyú bálnák állománya a térségben szerencsére növekvőben van, így viszont több állat is járhat a zsákmányban gazdag hideg áramlat környékére, főként, ha másutt nincs elegendő táplálékuk a hőhullám miatt.
A meleg miatt zsugorodó kedvező élőhely sodorta egymás közelébe a bálnákat és a rákhalászokat, és a kutatócsoport a vizsgálati eredmények alapján olyan javaslatokat is tett, amellyel megakadályozhatóak a jövőben kialakuló hőhullámok során a hasonló, bálnákra nézve tragikus esetek. Bár a rákhalászat igen jövedelmező, a célfaj kaliforniai tarisznyarák közkedvelt csemege Észak-Amerika nyugati partvidékén, a kutatók szerint a tengeri hőhullámok idejére fel kell függeszteni a halászatukat, hogy ne kerüljenek a bálnák ismét a 2014-16 közti évekhez hasonló helyzetbe. A kutatóknak már sikerült egy e téren közös munkát végző testületet is létrehozni a kaliforniai halászok és különböző állami hatóságok és természetvédelmi szervek közreműködésével, így remény van arra, hogy a jövőben előrelátóbban születnek majd döntések is, szem előtt tartva a bálnák és más védett vízi állatok sorsát. A kaliforniai rákhalászok egy új, zsinegmentes rákcsapda használatát is elkezdték teszt jelleggel, így ha beválik ez a csapdatípus, akkor nem kell lemondani a nyereséges halászatról sem, és a bálnák sem sérülnek meg, és nem pusztulnak el többé a rákcsapdákat rögzítő zsinegekbe gabalyodva.
Kommentáld!