Az
imádkozósáska Magyarország egyik legnagyobb rovara. A nőstény 6–7 cm
hosszú, zömökebb, a mozgékonyabb hím karcsúbb, 4–5 cm hosszú
Hogy miért éppen őrá? Az Év rovara számos szempontnak kell, hogy
megfeleljen. Például legyen szabad szemmel is jól felismerhető,
jellegzetes külsejű, legyen közismert a szakemberek és a laikusok
körében is, legyen ismert az életmódja, kapcsolódjanak hozzá kulturális
elemek, és lehetőleg szerepeljen az iskolai tananyagban. E szempontoknak
az imádkozósáska nagyon is megfelel.
Az imádkozósáska általában zöld
színű, de ha a nyár vége és az ősz nagyon meleg és száraz, felveszi a
növényzet fakó, barna színeit
Nevével ellentétben rovarunk nem tartozik a sáskák közé, sőt még nem
is rokona azoknak. Nincsenek vaskos hátulsó combjai, amelyekkel ugrálna,
nem növényevő, hanem ragadozó, és persze ciripelni sem tud. Ha már a
rokonságát keressük, leginkább a csótányokhoz áll közel. A fogólábúak
(Mantoptera) rendjébe tartozik. E csoport nagyjából 2000 fajának
többsége a trópusokon él. Közép-Európában egyedül a mi imádkozósáskánk
honos, de Dél-Európában is csupán egy-két további fogólábúfajt találunk.
Az imádkozósáska nagy összetett szemén apró sötét folt látható, amely pupillára emlékeztet
Rovarunkat nem véletlenül hívják imádkozósáskának, vagy néha ájtatos
manónak. Elülső végtagjain ugyanis a lábszárt és a lábfejet a combhoz
szorítva úgy tartja, mintha imádkozna. A lomha járású és röptű állat
ártatlan külseje félelmetes ragadozót takar: ha egy rovar téved a
közelébe, tövises fogólábait bicskaszerűen előrevágva elkapja áldozatát,
mégpedig olyan sebességgel, hogy azt az emberi szem nem is érzékeli.
Ilyenkor csak azt látjuk, hogy az egyik másodpercben mozdulatlan
imádkozósáska a következő pillanatban már a fogólábai között tartott
zsákmányát fogyasztja.
A vadászatban hatalmas, félgömbszerű szemei és
remek látása is segíti. Az egyetlen rovar hazánkban, amely úgy el tudja
fordítani a fejét, hogy képes hátranézni a válla felett!
Az imádkozósáskák hírhedtek arról, hogy a nőstényeik a párzás során
elfogyasztják a hímeket. Ilyesmire néha valóban sor kerül, de azért az
esetek nagy részében a hím élve megússza a légyottot, főleg, ha elég
ügyes, és ha a nőstény jóllakott. Ha pedig áldozatul esik, testének
tápanyagait a nőstény jól hasznosítja, ugyanis a potrohmirigyeiben
termelt elég sok váladékból a levegőn megszilárduló habot készít, és
ebbe helyezi a petéit. A kövek oldalára, kórókra erősített petetokból
tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyek már a szüleikre hasonlítanak, de
szárnyuk és ivarszerveik még nincsenek.
A fogólábúak szinte „emberi” tekintete, könyörtelenül precíz
zsákmányszerzése és bizarr megjelenése sok kultúrát megihletett.
Szerepelnek rémfilmekben, rajzfilmekben, elneveznek róluk kerti
szerszámokat és számítógépes programokat. Nyugaton a vallással
kapcsolatos hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk, Kelet-Ázsiában pedig a
bátorság és a kegyetlenség szimbólumai. A kung-fu harcművészet egyik
stílusa a Tang Lang Kvan nevet viseli, melynek jelentése: „az
imádkozósáska ökle”.
Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum)
Fényképezte: Szlovik Márton (Magyar Rovartani Társaság)
Kommentáld!