A
selyemkóró ugyan jó mézelő, a védett területeken azonban nagyon komoly
kárt okoz, gyökere olyan anyagot termel, hogy mellette számos gabona-,
és más növényfaj nem képes életben maradni.
Gyomlálással, kaszálással, legeltetéssel, kivágással, és egyes
esetekben, körültekintően alkalmazott vegyszerezéssel távolítják el a
nem kívánt fajokat. Az ún. invazív fajok ugyanis elfoglalják az őshonos
növények élőhelyeit és kiszorítják őket a homokterületekről. Ahol ezek a
növények elterjednek, ott a változatos, sokszínű táj helyett egysíkú
gyommezők alakulnak ki.
Árvalányhaj
A jellegzetes kiskunsági táj borókával, árvalányhajjal, naprózsával,
és az egész világon csak itt előforduló tartós szegfűvel, hazánk
pótolhatatlan természeti értéke. Hogy mindezt sikerül-e hosszú távon
megőrizni, az leginkább attól függ, megmenthető-e a terület az
agresszívan terjedő idegen növényfajoktól.
A selyemkóró kaszálással,
gyomlálással vagy legeltetéssel kiirthatatlan. Legfertőzöttebb
területek: Bács-Kiskun, Tolna, és Jász-Nagykun-Szolnok megye.
Vajda Zoltán a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője, a
program vezetője elmondta, hogy vegyszeres irtást csak ott alkalmaznak,
ahol semmi más nem vezet eredményre. „A mi célunk is az, hogy a védett
természeti területek, és azok környéke ne szennyeződjön a növényirtás
során. Épp ezért a munkát növényvédelmi szakvizsgával rendelkező
szakemberek irányítják, és speciális, gyorsan lebomló vegyszert
használnak méghozzá úgy, hogy az anyagot kenéssel, vagy pontszerű
szórással célzottan az adott növényre juttatják ki” – nyomatékosította a
szakember.
Eltávolítandó növényfaj például az ártereken a gyalogakác, a homokterületeken pedig a selyemkóró, más néven vaddohány.
A munkálatok csak a nemzeti park területein folynak majd, és a
Fülöpházi homokbuckák, az Ágasegyháza Orgoványi buckák, a Bugaci
ősborókás, valamint a Kéleshalmi homokbuckák területén, összesen mintegy
2200 hektárt érintenek.
Forrás: ng.hu
Fényképezte: Vajda Zoltán
Kommentáld!