A Tihanyi-félsziget szemet és lelket megnyugtató szelíd lankái, kellemes mikroklímája, a barátságos környezet mindig elvarázsol, legyen szó akár strandolásról, túrázásról, akár csak egy kellemes hangulatú kávézásról egy panorámás teraszon.

Bár Tihanyban számos alkalommal kirándultunk már, a 2011-ben megnyílt Levendula Ház Látogatóközpontban most jártunk először. A sok érdekességet felvonultató interaktív múzeumot nemcsak levendularajongóknak ajánlom, hanem bárkinek, aki a kedveli a magyar tengert és környékét.

A Levendula Ház szemléletesen, a látogatókat is bevonva mutatja be a Tihanyi-félsziget múltját és jelenét, a földtörténet korszakai során itt lejátszódó folyamatokat, valamint a most itt élő állat-és növényvilágot. Akinek kedve van hozzá, egy előre kinyomtatott vezetőfüzettel is körbejárhatja a nem túl nagy, de annál informatívabb, könnyen befogadható kiállítást.

A túra elején három rövidfilm vezet be bennünket a félszigeten lezajlott heves, félelmetes vulkáni tevékenység történetébe, illetve egy gyönyörű összeállítás segítségével a jelenben kalandozhatunk: a szebbnél szebb fotók a környék élővilágát, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot mutatják be.

A nagyteremben nyomon követhetjük a félsziget kialakulásának folyamatát, a vulkánok romboló munkáját, a kőzetek kialakulását, illetve a hévforrásos utóműködés következtében létrejött természeti formákat. Beléphetünk egy tűzhányóba, mocsárban járhatunk, és egy gomb benyomásával mi magunk is modellezhetjük a kőzetek beágyazódását. A játékos elemek közelebb hozzák, segítenek megérteni ezeket a régmúltban lejátszódott, nehezen felfogható eseményeket.

A balatoni halfajták bemutatása után nemcsak a gyerekek tehetik próbára tudásukat: a talajszinten és a lombok között élő állatok élőhelyét egy „kirakós” játék segítségével találhatjuk meg.

A másik rész a tihanyi levendulatermesztésről, a szüretről és a levendula feldolgozásáról szól. A levendula felhasználása ma egyértelműen reneszánszát éli. A már évezredekkel ezelőtt is gyógyhatásáról ismert és kedvelt növényt a Tihanyi-félszigeten Bittera Gyula európai hírű gyógynövényszakértő honosította meg 1924-ben. A sikereket látva megkezdődött a nagyobb arányú telepítés, majd a levendula olajának előállítása. A kiállításon mi is láthatunk egy levendulalepárló készüléket, sőt a levendulaolaj kellemes illatát is érezhetjük. A tihanyi levendula illóolajának minősége túlszárnyalta a Provence-ban található ültetvényekét.

Sajnos az 50-es években a levendulás nagy részét kivágták, a Csúcs-hegy oldalában megmaradt részt pedig lassanként visszahódította az erdő. A 90-es években hatalmas erőfeszítéssel próbálták meg visszafordítani a folyamatot, a fák és a cserjék visszaszorításával sikerült megmenteni egy nagyobb területet, mely ismét művelhetővé vált. Június második felétől virágzik a tíz hektáron elterülő levendulamező, ilyenkor mindenképpen érdemes ellátogatni a félszigetre.

A kiállítás végén az ajándékboltban levendulás tárgyakat: levendulamotívummal díszített terítőket, illatpárnákat, kerámiákat, szalvétákat, valamint levendulás illatszereket lehet vásárolni.

A gasztronómiai specialitások kedvelői ne mulasszák el megkóstolni a büfében az ízletes levendulaszörpöt. Nekünk annyira ízlett, hogy rögtön vettünk belőle egy üveggel. A választék nem nagy, de annál különlegesebb: ínyenceknek szürkemarha szalámis szendvics, valamint levendulás csokival ízesített capuccino. Mindkettőt megkóstoltuk, valóban fenséges! A levendulamézzel ízesített levendulás tea és a levendulazselés gofri ez alkalommal kimaradt, de legalább legközelebb is lesz mit kipróbálni!   

A Levendula Ház Parkjában körbevezető pallósoron sétálva nemcsak a tájat csodálhatjuk meg, hanem a kihelyezett táblákról további érdekességeket is megtudhatunk a félszigeten élő állatokról.

A Látogatóközponttól indulva rövid sétával több lenyűgöző helyszín is elérhető, ezek között van például az úgynevezett Aranyház. A kb. 3 millió évvel ezelőtt, a vulkáni utóműködés során keletkezett különleges, sárgás árnyalatú gejzírkúp színe a napfényben olyan, mintha aranyozás vonná be. Nevét a számos rátelepedett sárga színű zuzmónak köszönheti.

Ha felmászunk a sziklaképződményre, páratlan kilátásban gyönyörködhetünk: tekintetünk körbejárhatja a Belső-tó környékét, a legelésző szürkemarha csordát, a látképet uraló apátságot, a dimbes-dombos, cseréptetős házakkal tarkított, hívogatóan nyugodt vidéket. A Balaton többféle színárnyalatban pompázik: néhol türkizkék, máshol sötétebb, ahogy a napfény megvilágítja vagy a felhők árnyékba borítják.

Tihany látványosságai közé tartoznak még a barátlakásoknak nevezett, sziklából kialakított cellák, melyekhez egy könnyű erdei túraútvonalat követve juthatunk el. Ezeket a 11. században szerzetesek lakták, akik I. András király feleségével érkeztek a Kijevi Nagyfejedelemségből, hogy a világtól elvonulva böjttel és imádsággal töltsék napjaikat. A sziklába vágták puritán „lakásaikat”, innen a különleges képződmények elnevezése. Ma már csak három cellacsoport látható, a többit 1952-ben betemette egy sziklaomlás.

A balatoni kecskekörmök

A gőgös királylányról és tengerbe veszett aranyszőrű nyájáról szóló legenda már az iskolai olvasókönyvekben is szerepelt. A Balaton vizéből partra vetődő „kecskekörmök” valójában a mintegy 5 millió évvel ezelőtt a Pannon-tengerben élt Congeria-kagylók maradványai, melyeket a parti kőzetrétegekből mosott ki a víz.

A félsziget a rangos Európa Diploma birtokosa

Itt alakult meg hazánk első tájvédelmi körzete 1952-ben. A Tihanyi Tájvédelmi Körzet 1997-ben része lett az akkor megalakuló Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak. 2003-ban az Európa Tanács a védett természeti területek Európa Diplomáját adományozta a félszigetnek. A Szénás-hegyek Fokozottan Védett Terület és az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület után a Tihanyi-félsziget harmadikként vehette át a rangos elismerést.

FORÁS: Weninger Nóra

2014. május 31.