Alaszka geológiailag igen aktív régió, ahol a csendes-óceáni kőzetlemez az észak-amerikai alá bukik, ezzel mind a terület számtalan vulkánját, mind pedig földrengések garmadát táplálja. A geológiai aktivitást, bár viszonylag gyéren lakott a terület, jelenleg kb. 300 földrengésmérő geofizikai állomás segítségével követik. Alaszka felett igen forgalmas légi útvonal is vezet, s a vulkánkitörések veszélyeztethetik a légi forgalmat, ezért is fontos a megfigyelés, mérés. Nemrégiben 196 új, mobil állomással bővült a méréseket végző helyszínek sora, s ezzel már az apróbb, kevésbé veszélyes, de a régió geológiájának jobb megértéséhez igen fontos rengéseket is rögzíteni tudják. A kihelyezés óta eltelt első két év során közel 50 ezer földrengést regisztráltak ezek az állomások.
A távoli, legtöbbször csak vízi vagy légi úton megközelíthető területen a mérőműszereket úgy kell elhelyezni, hogy azok képesek legyenek beavatkozás nélkül működni, ehhez masszív berendezések szükségesek. Azonban Alaszkában még egy tényező van, amellyel számolni kell: a vadállatok.
Az Alaszkai Vulkanológiai Obszervatórium webkamerája a Shishaldin vulkán magasságmérő berendezését vizsgáló jegesmedvét még 2015-ben örökítette meg. Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy jegesmedvék keresték fel a GPS állomást.
FORRÁS: ALASKA VOLCANO OBSERVATORY
Carl Tape, az Alaszkai Egyetem Geofizikai Intézetének professzora mozgásérzékelős kamerát volt kénytelen elhelyezni az egyik, nemrégiben felszerelt mérőállomás mellett. A műszerek ugyanis két alkalommal is alaposan megrongálódtak, és kíváncsi volt a tettesre.
A mobil állomások rendszerét hálózatszerűen üzemeltetik, ehhez az állomásokat néhány évente új helyszínekre telepítik át, így hatalmas területről lehet nagy mennyiségű adatot begyűjteni. Az állomások félig-meddig hordozható műszerekből állnak, a földrengésmérőt egy, a talajba mélyített kis üregben helyezik el, a felszínre vezetnek a kábelei, illetve számos mérőhelyen további műszerek is helyet kaptak, időjárási, talajhőmérsékleti, infrahangos méréseket végeznek, ezeket rádiójelként élőben továbbítják is az állomások, a rádióantennához persze szintén kábel vezeti az adatokat.
A mérőállomások jó része csak légi úton megközelíthető.
FORRÁS: UNIVERSITY OF ALASKA FAIRBANKS
Az Alaszka szívében, a Tanana folyó menti Manley Hot Springs települése közelében elhelyezett mérőállomás föld alatti kábelei a felszínen voltak, a föld alatti nagy műanyag ládák fölforgatva, s egyik esetben egy kiásott, 120 kilós akkumulátort tartalmazó ládát a helyszíntől távolabb találtak meg.
A rongálások után kihelyezett kameracsapdával azonban nemcsak a tettest sikerült megismerni, hanem a helyszín nyüzsgő vadvilágába is bepillantást kaptak a geológusok. Gyakori vendégek voltak a madarak, a hócipős nyulak, borz, de előfordult farkas, prérifarkas, hiúz, jávorszarvas is, ezek épp csak egy pillantást vetettek a különös tárgyakra. A tavasz beköszöntével azonban megjelentek a rongálók is: az egyetlen állatfaj, ami komoly érdeklődést mutatott a műszerek iránt, a medve volt. Három feketemedve „támadta meg” a talajba ásott berendezéseket, lecibálták a takaróponyvát róluk, két bocs egyenesen „kötélhúzást” játszott a ponyvával. Habár ezen az állomáson működőképesek maradtak a berendezések, hat, csak légi úton megközelíthető másik állomáson tönkre is tették azokat a medvék. Volt olyan állomás, ahol a szeizmográf a működése utolsó perceiben még továbbította a medve kaparása által keltett rezgések jeleit.
Vajon miért érdeklődnek ennyire a medvék a műszerek iránt? Mark Bertram, a Yukon Flats Vadvédelmi Rezervátum biológusa éveket töltött feketemedvék (Ursus americanus) megfigyelésével, és jól ismeri az emberi tárgyak iránti kíváncsiságukat. „A medvék különösen kedvelik a kőolajszármazékból készült műanyagokat, üzemanyagos flakonokat, a vezetékek műanyag szigetelését, a síbiciklik műanyag üléseit, valószínűleg a szaguk lehet vonzó a kiváló szimatú medvék számára.”
Tom Seaton, az alaszkai Hal- és Vadgazdálkodási Központ szakembere azt mondta: „A medvék igen sikeres mindenevők, s így minden érdekli is őket, a sikerükhöz kulcsfontosságú, hogy megvizsgálják a környezetük minden tárgyát, hátha ehető dologra bukkannak.”
Dick Shielder, szintén az alaszkai Hal- és Vadgazdálkodási Központ munkatársa hozzátette: „Számos esetben az kelti fel a medve figyelmét, ha valami eszköz hangot ad ki, grizzlik és jegesmedvék is döntöttek fel kis vidéki repterek kifutópályáin álló, enyhén zümmögő hangot kiadó világítótesteket.”
A most érintett és megrongált állomásokat 2020-ban új helyszínekre fogják telepíteni, azonban az állandó állomások esetében a műszerek védelmét mélyebbre ásott, megerősített tartóládák, vastagabb kábelcsatornák segítségével kell majd biztosítani. Kaptak a kutatók egy olyan ötletet is, hogy napelemmel üzemelő villanypásztorral vegyék körbe az állomást (a medvék télen, amikor nincs a napelemekhez elegendő fény, alszanak), tesztüzemmel ezt is ki fogják próbálni majd.
Kommentáld!