Az Indiai- és a Csendes-óceán területén él a zátonylakó ördögrája (Mobula alfredi), a világ egyik legnagyobb rájafaja, a faj státusa veszélyeztetett, így a vizsgálatokkal a megőrzését igyekeznek hatékonyabbá tenni. A Tengeri Megafauna Alapítvány és a Macquarie Egyetem kutatója, Rob Perryman a munkatársaival közel 600 ráját figyelt meg 5 évi munkával, az indonéz Raja Ampat Tengeri Nemzeti Park területén. A vizsgálatokról készült tanulmányt a Behavioral Ecology and Sociobiology szakfolyóirat augusztus 22-én tette közzé.
A ráják különösen a tisztálkodó helyszíneken voltak jelen csapatokban, e helyekre az ott élő különféle tisztogatóhalak jelenléte miatt járnak. Az ördögráják mozgékonyak, és ezért nehezen felmérhetőek, így a hasonló közösségi terek ideális megfigyelési lehetőséget biztosítanak a tengerbiológusok számára. E ráják a delfinekhez nagyon sokban hasonlítanak, intelligens, kíváncsi, játékos, és az emberrel is barátságos állatok, képesek egymás utánzására, számos tevékenységet közösen végeznek, így például együtt is táplálkoznak. Az ördögráják agya a testméretükhöz képest a legnagyobb a porcos halak körében.
Egy ördögráján tisztogatóhalak „dolgoznak”
FORRÁS: WIKIPEDIA
A vizsgálataikban kétféle összetételű csoportot tudtak elkülöníteni, az egyikben szinte kizárólag felnőtt nőstények voltak, a másikban vegyesen nőstények, hímek, és fiatalok, ez utóbbi csapatok rövidebb időn át voltak együtt, mint a csak nőstényekből állók. A kétféle csoport tagjai egymással is kapcsolatban voltak. Az egyes rájákról készített felvételek alapján az egyedeket a mintázataik alapján azonosítani lehet, így a köztük lezajló interakciókat is fel tudták mérni. Kiderült, hogy nem véletlenszerűen verődtek csapatokba, hanem az egyes egyedek meghatározott másik egyedek társaságát keresték. A legnagyobb csapat 67 egyedből állt, de a legtöbb esetben 20-nál kevesebb tagot számláltak e közösségek.
A szociális hálózatok feltérképezéséhez használt módszerekkel megállapították a rájákról, hogy a csoportokban vannak egymással laza „ismerős” viszonyban élők, illetve szoros „baráti”, hosszú távú kapcsolatban élők. A szoros, hosszú hónapokon át tartó barátságok a nőstények közt alakultak ki, a hímekre ez a kapcsolattípus jóval kevésbé volt jellemző, ők inkább a rövidebb ideig (maximum 55 nap) tartó ismerősi viszonyokat ápolták. E hálózatok az állatok párválasztási, szaporodási viselkedésére is hatással vannak.
A tisztálkodó helyek valamiféle társas összejövetel helyszíneiként is szolgáltak, az egyes csoportok rendszeresen e helyeken találkoztak, és számos rája igencsak ragaszkodott a saját tisztálkodó helyéhez.
A szociális kapcsolatok felmérése különösen fontos Indonézia rájáinak jövője szempontjából. Jelenleg az ország vizeiben él a legnagyobb rájapopuláció, ez a turizmust is elősegíti, a halászat miatt azonban a ráják száma csökken. Főként azért érdemes megismerni a szociális viselkedésüket, mert a búvárturizmus pont azon helyszíneken koncentrálódik, ahol a rájacsapatok egymással is kapcsolatba lépnek, így az emberek állandó jelenléte zavarhatja is az állatok társas viszonyait. A különböző csapataik eltérően reagálhatnak a zavarásra vagy a környezeti változásokra, és az egyébként lassú szaporodásuk szempontjából igen fontosak a fennálló szociális kapcsolataik. Sajnos a halászat, a tengerek szennyeződése és a klímaváltozás hatásaitól ezek az ismeretek se védik meg a rájákat, azonban az átfogóbb tudás segítségével hatékonyabban léphetnek föl a szakértők a helyi hatások ellen.
Kommentáld!