Ausztráliában, a Világörökség védelmét élvező Shark-öböl vizében élő indiai óceáni palackorrú delfineket (Tursiops aduncus) vizsgált egy angol-svájci-ausztrál kutatócsoport. 2007-2015 közt gyűjtöttek adatokat az itt élő hím delfinekről, az állatok viselkedésének megfigyelésén és fényképezésén túl genetikai nyomokat is begyűjtöttek, ez utóbbi révén meghatározható volt az egyes egyedek közti esetleges rokoni kapcsolat. A megfigyelt 124 delfinből 37 állat viselkedését elemezték, ezek közül 13 használt tengeri szivacsot a vadászat során, 24 pedig nem használt.
A szivacs használatát eddig csak ezen az egy helyen tapasztalták a világon, anyáról gyermekre szálló tanult „hagyomány”, s azt teszi lehetővé, hogy a delfin mélyebb vizekben is sikeresen tudjon élelmet gyűjteni, védve ezzel érzékeny orrukat, miközben a homokot túrják. Míg a nőstény delfinek körében eléggé elterjedt és jól megfigyelt ez a hagyomány, a hímeknél ritkábban tapasztalható, s eddig nem is vizsgálták részletesen.
A hím delfinek közti összetett szociális kapcsolatrendszer hosszú távra meghatározza, hogy melyik állat kikkel milyen viszonyba kerül. Egyes hímek közti szoros kapcsolat, szövetség évtizedekig tartó barátságot is eredményezhet az akár 40 éves kort is megélő delfineknél.
A nőstények esetében a fiatal generáció nevelésén túl a táplálékszerzés a fő tevékenység, s idejük jó részét ez teszi ki. A szivacsozás technikáját a fiatal delfinek az anyjuktól tanulják, de míg a nőstény borjak 91 százaléka elsajátítja, a hímeknek csak a fele. Ennek az oka valószínűleg a szociális különbségekben rejlik, hisz a szivacsozás időigényes és a hímek számára oly fontos baráti kapcsolatrendszer kiépítésétől veszi el az időt.
A vizsgálatok adatbázisának elemzésével kiderült, hogy a szivacsozó hímek több időt töltöttek másik, szintén szivacsozó hím társaságában, mint az e technikát nem alkalmazókéban. A kapcsolatuk egyáltalán nem rokoni szálakon alapult, hanem pusztán azon, hogy ugyanazt a technikát használták a vadászatkor. Maga a technika alapvetően magányos és igen időigényes tevékenység, s sokáig úgy vélték, hogy ez a viselkedés egyáltalán nem felel meg a hímek szociális kapcsolatépítő igényeinek. A felmérésből azonban úgy tűnik, hogy számos hím delfin a szivacsozást is a barátság hasznára tudta fordítani, ehhez pusztán az kellett, hogy ugyanezt a módszert használó hímek társaságát keresse. Gyakorlatilag ezzel pont olyan kapcsolatot építettek ki, mint mi emberek, amikor a velünk azonos érdeklődésűekkel barátkozunk.
A kutatásban beazonosított 9 hím „delfinszövetség” (nevezhetjük akár baráti körnek is) közt 2 kizárólag szivacsozó hímekből állt, egy vegyes csapat volt, míg hat kizárólag nem szivacsozókból tevődött össze. Az is kiderült, hogy a szivacsozó hímek pont ugyanannyi időt töltenek szociális kapcsolatépítéssel, mint a nem szivacsozók, annak ellenére, hogy a táplálékszerzés során gyakrabban láttak magányos szivacsozó hímeket, mint nem szivacsozókat. Ha van is esetleg hátránya a technika időigényének, az a szociális hálózatban nem mutatkozott meg.
A kutatási eredményről 2019. június 12-én adott hírt a Proceedings of the Royal Society Bbiológiai szakfolyóirat.
Kommentáld!