Lassan repülő szépségek
A napokban egyre több helyen bukkannak fel a fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea) imágói.
A változékony csüngőlepke elülső szárnyán legalább egy folt sárga, és csápjának éppen csak a hegye fehér.
Fotó: flickr
E törékeny, lassan repülő lepkefajunk a medvelepkefélék családjába tartozik, ám nagyon hasonlít a változékony csüngőlepkére (Zygaena ephialtes), amellyel egyáltalán nincs közeli rokonságban.
Fehérpettyes álcsüngőlepke
Fotó: Lenner Ádám
Mindkét faj teste és szárnya fekete, de a potrohukon széles sárga
gyűrű látható, szárnyaikat pedig nagyrészt fehér foltok tarkítják. A
fehérgyűrűs álcsüngőlepke elülső szárnyán hat fehér folt látható, és
csápjának legalább a csúcsi egyötöde fehér.
A két faj jó példa a
mimikrire: mindkettőjük testnedve mérgező és rossz ízű anyagokat
tartalmaz. Feltűnő mintázatukkal egymást erősítik abban, hogy a
ragadozókat figyelmeztetik: nem érdemes őket elfogyasztani. Éppen a
méreganyaguknak köszönhetően engedhetik meg maguknak, hogy lomhán
repüljenek, és nappal se rejtőzzenek el.
A június-júlisban országszerte gyakori fehérpettyes álcsüngőlepke
nősténye csoportokban rakja le petéit a növényekre. Hernyója sötétbarna
vagy fekete, szürkén szőrözött. Tápnövényeit illetően nem válogatós:
számos lágyszárú növényt fogyaszt, köztük útifű-, sóska- és
galajfajokat. A hernyó áttelel, és tavasszal, amikor a növényzet még nem
indult fejlődésnek, mohával is beéri.
Írta: Lenner Ádám és Merkl Ottó
Kommentáld!