Geológiai adottságai, talajviszonyai és mediterrán klímája kedvező táptalajt biztosítanak egy gazdag állat és növényvilággal rendelkező terület létrejöttének. Különleges növénye a bánáti bazsarózsa.
A Kelet-Mecsek vonulatai között található Mecsek-hegység legmagasabb pontja a Zengő, melyhez különféle irányokból más-más nehézségű útvonalon lehet feljutni. Megközelítése Pécsvárad felől a legegyszerűbb, meghódítására mi is innen indultunk a piros kereszt jelzésű turistaúton át. A távolból már szépen kirajzolódott a Zengőre vezető hegygerinc jellegzetes vonulata. A fokozatosan emelkedő turistaúton érdemes nyitott szemmel járni. A bánáti bazsarózsa fő élőhelyén, a Hosszúhetény és Pécsvárad között elterülő Nagy-mező, Arany-hegy természetvédelmi területen mintegy 30 védett növényfaj fordul elő. Eléggé nagy esélyünk van rá hogy jelzett turistautak mentén is megpillantsuk a ritka növényt, mely világállományának 90 százaléka a Kelet-Mecsekben, ezen belül is főképpen a Zengő oldalában él. Magyarországon 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Ha abban a szerencsében van részünk, hogy megpillantjuk ezt a rendkívüli botanikai értéket képviselő növényt, jusson eszünkbe, ez esetben fokozottan érvényes a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabálya.
A kezdetben kellemesen emelkedő turistaút rövid gyaloglás után nagyobb meredekségbe váltott át. Hosszas kaptató után értük el 682 méteres magasságban a Zengő-csúcsát. A jelenleg itt álló betontorony 1984-ben az Állami Földmérési Hivatal megbízásából épült mérőtoronynak. Rossz állapota miatt nem ajánlott a látogatása. A csúcstól néhány méterre már látszanak a Zengő-vár erősen romos falmaradványai. Az itt látható várrom középkori eredetű, a római korban őrtorony állt a helyén.
Kilátó a Zengőn
FORRÁS: DR. OTTÓ ANITA
A csúcstól 200-300 méterre találjuk az úgynevezett Bocz-keresztet, amelyhez egy legenda és egy a mai napig élő helyi népszokás is kapcsolódik.
Mesélik, hogy egyszer egy vándor igyekezett Hosszúheténybe a Zengőn át, de út közben nagy vihar kapta el. Eltévedt és kétségbeesetten kereste a faluba levezető ösvényt, amikor szinte a semmiből egy bárány tűnt fel előtte. A legenda szerint ő volt Isten báránya, aki segítségére sietett a bajba jutottnak és levezette a hegyről. Ez a férfi volt a Bocz család egyik tagja. Az eredetileg itt állott keresztet még 1797-ben az akkori pécsi püspök állíttatta. Ennek a helyére került a ma látható kereszt, melyet a népnyelv – a csodás megmenekülés emlékére – Bocz-keresztnek, vagy bárányles keresztnek nevez.
Bocz-kereszt
FORRÁS: DR. OTTÓ ANITA
Egy Európában egyedülálló, kizárólag férfiaknak szóló zarándoklat hagyománya is kapcsolódik a bárányles kereszthez. A történet szerint az első világháború alatt a környék katonái fogadalmat tettek, ha épségben visszatérnek hazájukba, minden évben elzarándokolnak a Zengőre. Azóta is a környékbeli férfiak minden év virágvasárnapján a kora hajnali órákban elindulnak a kereszthez, hogy a nap első sugarait már a kereszt tövében tudják üdvözölni. Közösen tüzet gyújtanak, beszélgetnek és együtt várják az Úr bárányának eljövetelét, a feltámadást, amelyet a napfelkelte jelképez.
A Zengő-hegy nem csak a bárányles keresztről nevezetes, egy tragikus történet is kapcsolódik hozzá. Élt réges-régen a Zengő lábánál fekvő völgyben egy szegény pásztor ember a feleségével és karon ülő gyermekükkel. A család igen szegény volt így az asszony sokat törte a fejét azon, miképpen fordulhatna jobbra a soruk. Egy napon, mikor a pásztorasszony hajtotta fel a birkákat legeltetni, szinte a semmiből megjelent előtte a hegy szelleme. A szellem elmondta, hogy a hegy gyomra nagy kincseket rejt magában. Minden évben a virágvasárnapi mise alatt megnyílik a hegy és megmutatja rengeteg kincsét annak, aki éppen akkor odafenn van. A szellem figyelmeztette, a hegy kincseit csak a szótlan asszonyoknak mutatja meg és ha megszólalnak, becsukódik rögvest és jaj annak aki akkor odabenn reked. Az asszony következő virágvasárnapon gyermekével a karján felsietett a hegyre. A faluban megkonduló harang után hamarosan csakugyan feltárult a hegy gyomra, megmutatva páratlan kincseit. Az asszony a szellem csalogatására egyre beljebb és beljebb mászott, ráadásul kapzsiságában gyermekét is letette, hogy mindkét karját tele szedhesse a sok arannyal és ezüsttel. Kilépve a fényre rögvest visszafordult volna gyermekéért, ám ekkor odalenn a faluban véget ért a virágvasárnapi mise, a hegy felmorajlott és a járat bezárult. Az asszony, bár keze tele volt drágaságokkal, legnagyobb kincsét gyermekét mégis elvesztette. Őrült fájdalmában élete végéig a hegyet járta és elveszett gyermekét siratta. Halála után szelleme sem nyugodhatott, azt beszélik, azóta is a Zengő gerincén kísért. A völgyben élők mesélik, hogy időnként furcsa morajlásokat hallani a hegy felől, melyet néhány napra rá erős szélvihar szokott követni. A süvítő szélben zúgnak, zengenek a fák és még most is hallani az őrült asszony szellemének panaszos sikolyát.
Kaptató a Zengőre menet
FORRÁS: DR. OTTÓ ANITA
A véletlen hozta úgy, hogy mi is virágvasárnapon látogattunk fel a Zengőre. Felidéztük újra a hátborzongató és egyben tanulságos legendát, majd üres kézzel, de élményekkel gazdagon tértünk vissza Pécsváradra.
Aki egyszer ellátogat ide, Magyarország távoli szegletébe, megérti, hogy nem kell hasadékokba rejtett kincsek után kutatnunk ahhoz, hogy felfedezzük a Zengő igazi értékét. Elegendő egy kellemes sétát tenni a kellemesen lankás hegyoldalak ölelésében húzódó, hívogatóan zöldellő rétekre, miközben mélyeket szippantunk a szirmait bontogató bánáti bazsarózsa semmi mással össze nem téveszthető illatából.
Kommentáld!