A világ élelmiszertermelésének mintegy harmada olyan terményekből áll, amelyet csak beporzók révén kaphatunk meg, a beporzók legnagyobb részben rovarok, ezen belül is méhek, de persze a lepkék, a legyek is igen lényeges elemei e közösségnek. Fontos azonban, hogy ne legyen egysíkú a jelen lévő beporzóállomány, a sokszínűség nemcsak hatékonyabb, hanem biztonságosabb beporzást is lehetővé tesz, ha csak az ember számára nyújtott szolgáltatást nézzük. Amellett, hogy a közvetlen élelmiszer-termelésben nélkülözhetetlenek, ugyanilyen fontos a szerepük a legelők növényállományának fenntartásában is, így közvetve még a sajtban is benne van a munkájuk.
A méhfajok mind egyedszámban, mind sokszínűségben jelentős visszaesést mutatnak világszerte, ebben részben az intenzív mezőgazdaság maga is szerepet játszik, részben pedig a klímaváltozás hatásai is beleszólnak. Ez utóbbit vizsgálták meg a francia IMBE kutatóközpontban, mégpedig a növények illatanyagai tükrében. A méhek képesek az illat alapján megkülönböztetni a növényeket, és még azt is tudják ebből, hogy az adott virágban sok vagy kevés a nektár, s annak milyen magas az értékes cukortartalma. A kutatásukról a francia szakemberek a The Conversation tudományos hírportálon számoltak be.
A klímaváltozás hatására a növények termelte illóanyagok, amelyekből a jellegzetes virágillatok összeállnak, mind mennyiségben, mind összetételben megváltoznak. Stressz hatására termelődő speciális anyagok teszik eltérővé az aszályban, hőségben szenvedő vagy a fizikai sérülés (a fűnyírás után érzett fűillat a fű stresszválasza a nyírásra) után a növények illatát. A mediterrán régióban pedig várhatóan 30 százalékkal csökken majd a csapadék mennyisége a század végéig. Számos itt honos növény ehhez a klímához alkalmazkodott, eleve szárazság- és melegtűrők, mint például a fűszernövények közül a rozmaring és a kakukkfű.
Rozmaring-bozót a növény természetes élőhelyén
FORRÁS: SAXIFRAGA-WILLEM VAN KRUIJSBERGEN
A francia kutatók a Marseille közelében lévő dombság bokros növényzetében gyakori rozmaringgal folytattak kísérleteket, a jelenkori körülmények, illetve a harmadával kevesebb csapadék esetét vizsgálva. A növények pontos illatösszetevőit laborban vizsgálták, s ekkor derült ki, hogy a stressz hatására más összetételben bocsátották ki az illóanyagokat, mi ugyan nem érezzük a különbséget, de a méhek igen. A háziméhek, amelyek egyébként domináns beporzók e területen, a stresszmentes virágokat választották, a megváltozott illatúakhoz nem repültek. Mindeközben az apróbb termetű vadméhek elsősorban a stresszes virágokat látogatták. A nektár mennyiségében nem volt különbség a kutatások szerint, bár az nem derült ki, hogy esetleg a benne lévő cukrok változtak-e.
A stresszelt növényeknek nagyobb volt a maghozamuk, a vadméhek munkájának köszönhetően. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nagyobb szárazságtűrésű növények esetében sokkal fontosabb a vadméhek szerepe, s ezzel a klímaváltozásra adott válasz is kedvezőbb, ha jelen vannak a vadméhek.
Különösen fontos, hogy egyensúlyban legyenek a vadméhek a háziakkal. A kaptárak kihelyezésénél érdemes figyelembe venni, hogy a vadméhek számára is maradjon alkalmas élőhely, ha azt szeretnénk, hogy a felmelegedés miatt átalakuló ökoszisztéma, és a szárazságtűrővé nemesített növényeink még néhány évtized múlva is beporzókkal találkozhassanak.
Kommentáld!