Egy madagaszkári kutatóközpontban a napokban tizennyolc pelyhes kiskacsa látta meg a napvilágot. A világ legritkább kacsafajának teljes állománya ezzel hatvan példányra nőtt…

Fotó: WWT

A madagaszkári barátrécét (Aythya innotata) napjainkban a világ legritkább kacsafajának tartják. Ebből az egyébként eléggé átlagos külsejű madárból eddig az egész földkerekségen 42 példányt ismertek a kutatók, ám a Madagaszkár szigetén, Anthsohihy mellett felépített tenyésztési központban nemrég 18 fióka kelt ki a tojásokból. A központot a Wildfowl and Wetlands Trust (WWT) és a Durrell Wildlife Conservation Trust működteti.

Nigel Jarrett, a WWT természetvédelmi és tenyésztési vezetője szerint ez az eredmény bíztató, és reményt ad arra, hogy a fajt meg lehet menteni a kihalástól. A Durrell intézet és a WWT 2009-ben indított programot a kritikusan veszélyeztetett faj megmentésére. A cél az volt, hogy a madagaszkári Matsaborimena-tó (Vörös-tó) partjairól összeszedjék a még fellelhető, megtermékenyített tojásokat, amelyeket aztán ellenőrzött körülmények között keltessenek ki. Minderre azért van szükség, mert a fiókáknak a természetben szinte semmi esélyük sem maradt a túlélésre.

A madagaszkári barátrécét az 1990-es évek végén kihaltnak tekintették, ám 2006-ban egy expedíció a Vörös-tó mentén 22 élő madárra bukkant. A kutatók 2009-ben 24 tojást gyűjtöttek össze, amelyeket kezdetben egy szállodai fürdőszobában keltettek ki, és itt nevelték az első kiskacsákat is. Ez a „hőskor” egészen addig tartott, amíg felépült a speciális tenyésztőközpont.

Glyn Young, a Durrell intézet biológusa a BBC Nature tudósítójának elmondta: ez a faj továbbra is rendkívül sebezhető, ám a most kikelt 18 apróság hatalmas előrelépést jelent a faj jövőjét illetően. A tudós szerint a vadon élő állományt akár egyetlen járvány is örökre eltüntetheti. A kutatók most azt igyekeznek megérteni, hogy miért csökkenhetett kritikus szintre a faj egyedszáma. Peter Cranswick, a WWT munkatársa elmondta: „Az első vizsgálatok arra utalnak, hogy a tóban található kevés táplálék miatt alacsony a kiskacsák túlélési esélye. Valójában ők éhen halnak…” A kutatók szerint ennek oka részben az intenzív halászat, részben pedig a tóba behurcolt agresszív, invazív fajok elszaporodásában keresendő. Nigel Jarrett – aki maga is részt vett a 2009-es első mentőakcióban – most azt reméli, hogy a csapatuknak sikerül találniuk, vagy akár létrehozniuk olyan élőhelyeket, ahol a mesterségesen kikeltetett és felnevelt madarak biztonságra lelnek, s így ez a súlyosan veszélyeztetett faj fennmaradhat.

Írta: Horváth Árpád