Japánban, kiegészítő terápiaként az orvosok is gyakran javasolják az erdőfürdőt (sinrin-joku), vagyis az erdei kirándulással egybekötött stresszűző és immunerősítő kikapcsolódást. „Az ember ötmillió évig erdőben lakott, a városi környezet stresszforrást jelent számunkra” – mondja a Chiba Egyetem professzora, Yoshifumi Miyazaki. Szerinte mi, emberi lények a természethez szoktunk az évmilliók alatt, ezért testünk ott tér vissza a természetes üzemmódjába, a városi környezetben a stresszt éljük meg.
Az erdőfürdő egyik hazai gyakorlója dr. Gálhidy László, aki az elmúlt húsz év nagy részét erdőjárással töltötte. Megismerkedett a legkülönbözőbb tájak erdeivel, de igazán a hazai bükkösben érzi jól magát. Fontosnak tartja, hogy az erdőket érintő kérdésekkel minél többen foglalkozzunk.
Bakony
FORRÁS: BÓKA ZSUZSA
Hogyan képzeljünk el egy ilyen erdőfürdőt, miben más, mint egy szimpla séta a családdal szombat délután?
Az erdőfürdő lényege, hogy egy időre bensőséges kapcsolatot alakítsunk ki az élő erdővel, és ezen keresztül saját magunkkal is. Fontos, hogy ilyenkor ne a társaságért, a fotótémákért vagy a sportteljesítményért keljünk útra. A gyakorlat során nem beszélgetünk, ezáltal jobban halljuk az erdő zaját, neszeit. Lassan és halkan mozgunk, hogy legyen idő megfigyelni az erdő formavilágát, a fény játékát. Mindenki a saját tempójában járja be a kiválasztott erdő egy darabját; aki akar, leülhet egy fa tövébe, elnyúlhat az avarban vagy egy sziklán. Egy idő után akaratlanul is elindulnak a gondolatok, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A séta során a vezető ehhez támpontokat, gyakorlatokat is kitalálhat, és a foglalkozás végén meg lehet osztani a gondolatokat. Egy szombat délutáni családi kirándulás „dinamikája” ettől általában eltér, de úgy vélem, egy-két percre ilyenkor is érhetnek bennünket olyan élmények, amelyeket az erdőfürdő alatt intenzívebben keresünk. Az erdő – különösen az idős fákból álló, régóta háborítatlan fás terület – mindenkire „mágikusan” hat.
Mennyire fontos a rendszeresség, illetve a séták hosszabb időtartama, hogy elérjük a kívánt testi-lelki felfrissülést?
Szerintem mindenkinek magának kell érezni, hogy mekkora időközönként van szüksége igazán elmerülni a természetben. Az évszakok váltakozása – az első hó, a lombfakadás, vagy az őszi színek – például sokunknál hívó hatásúak. Ilyenkor az erdőt is teljesen új fények, illatok járják át, amelyek újra és újra előidézik például a múltunkat, de lehet, hogy segítenek a belső konfliktusok átgondolásában, majd megoldáshoz is vezethetnek. A különböző tájak erdei is különbözően hatnak ránk – más az erdő például a vizek közelében és más a sziklás, száraz, szélfútta hegyoldalakon. Eltérő a karakterük, akár a boroknak. Hol erre, hol arra lehet szükségünk. A gyakorlás része lehet, ha valaki ugyanazt a helyet sokszor felkeresi, mígnem az egyes fák ismerőssé válnak, de az ismeretek gyűjtése legalább ilyen fontos. Minél inkább megismerjük az erdő elemeit, változását, annál több felelősséget érzünk iránta, és annál többet meríthetünk belőle a lelki feltöltődéshez is.
Melyek a fák illóolajai és milyen hatással vannak a szervezetünkre?
Az eredetileg Japánból származó erdőfürdő kidolgozói nagy hangsúlyt fektettek a módszer fiziológiai hatásaira, azok kutatására, népszerűsítésére. Ennek egyik jól megragadható elemei azok a vegyületek, amelyeket a növények vagy az erdő talajában élő baktériumok termelnek, és amelyek az erdő levegőjét betöltik. Soktucatnyi illatanyag gyűlik össze az erdei levegőben, ezek egy része kimondottan baktériumölő hatású, mások a pszichén keresztül hatnak. A kutatók megállapították, hogy az erdőfürdő során csökken a vérnyomás, és ez az állapot a séta után is sokáig megmarad.
Erdővédelmi szempontból hogyan látja, mennyire szemléletformáló a természetterápia, komolyabban veszik a látogatók a séták alkalmával a természet védelmét?
Az európai természetvédelem száz éve, kis túlzással, a tájképi értékekre és a ritka fajokra összpontosított. Az erdő, az erdei életközösség egésze nem számított. Hiába voltak a mi kontinensünkön is hatalmas fákból álló csodálatos őserdők, azokat szinte mind elpusztítottuk. Sajnos a folyamat még ma sem állt meg. Gazdasági erdeink pedig csak nyomokban emlékeztetnek elődeikre. A WWF Magyarország azért küzd az erdők kis részének háborítatlan állapotú megőrzéséért – különösen a nemzeti parkokban -, hogy ne vesszen el a biológiai sokféleség maradéka. Úgy vélem, az erdőfürdő foglalkozások is segíthetnek megérteni, hogy az erdőre nem csak a tűzifatermelés miatt van szükségünk – hiszen annál sokkal többet nyújthat, például az egészségünk fenntartása terén. Nem állítom, hogy nincs szükség fakitermelésre, csupán azt, hogy nem mindenhol.
Mennyire nyitottak az elmúlt évekhez képest az emberek az ilyesfajta megelőzésre, gyógyításra?
Meglepőnek tartom, hogy pár év leforgása alatt hány könyvet adtak ki az erdőfürdő témájában. A kiadók alighanem ráéreztek, hogy sokan nyitottá váltak az egészségmegőrzés eddig ki nem próbált lehetőségeire. Reméljük, hogy az erdőfürdők és más hasonló foglalkozások új korszakot nyithatnak az ember és a természet viszonyában, és ennek nyomán egészségesebbé válhat mindkét fél.
Tőzikék
FORRÁS: REPALIK BEATRIX
A nemsokára berobbanó tavasz kapcsán Gálhidy ajánlja, hogy merítkezzünk az erdőben: „Minden völgyben, hegyoldalon más-más kora tavaszi virágmezőket találunk – amelyek lombfakadásig, csupán néhány hétig virítanak. Bármilyen idő van, járjunk egyet közöttük; ennél jobb feltöltésre nincs szükség a hideg évszak után.”
Írta: Horváth Renáta Bernadett
Kommentáld!