Újabb kövületek tanúsága szerint a madarak legalább 47 millió éve látogatják és porozzák be a növényeket.

  A Biology Letters folyóiratban publikált új eredmények a madarak általi beporzás (ornitofília) kezdetét mintegy 17 millió évvel tolják hátra az időben.

A beporzáshoz a virágos növények legtöbb fajának állatokra van szüksége, különösen rovarokra és madarakra. Bár a kutatások azt sugallják, hogy a rovarok a korai krétakor óta – több mint 100 millió éve – porozzák be a növényeket, a madarak általi beporzás kezdete hosszú ideje a homályba vész. Korábban modern kolibrik kövületei alapján azt feltételezték, hogy a madarak általi beporzás folyamata mintegy 30 millió éve kezdődött meg, ám ezt a konklúziót csak közvetett módon tudták bizonyítani a madarak hosszú csőrével és feltételezett lebegési képességével.

Most viszont egy 47 millió éves kihalt madár, a Pumiliornis tessellatus jó állapotú fosszíliáját vizsgálták meg, és kiderítették, hogy gyomortartalma számos virágos növényhez tartozó pollenszemcsét ölel fel. A felfedezés az első közvetlen fosszilis bizonyíték a virágok madarak általi látogatására, és azt sugallja, hogy az ornitofília jelensége idősebb, mint ahogy eddig hitték.

Gerald Mayr, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet ornitológusa és a vizsgálat vezetője szerint jelen esetben nemcsak olyan kövület áll rendelkezésükre, amely sok mindent elárul a madarakról, hanem egyedülálló bizonyíték is, mely az otthonául szolgált speciális ökoszisztémát tárja fel.

A csontvázat eredetileg 2012-ben fedezték fel a németországi Messel-bányában, egy fosszíliákban gazdag olajpala-bányában, ahol párosodó teknősök és nagyon korai főemlősök maradványai is előkerültek már. A új fosszília egyike az eddig fellelt, csupán három P. tessellatus-kövületnek. A kihalt madár családfája máig feltáratlan, a szakemberek úgy hiszik, a kakukk vagy papagáj rokona lehetett.

A fosszília teljes csontváz, nagy mennyiségben fennmaradt lágyszövettel, többek között tollazattal. Gyomrában több száz, különböző méretű pollenszemcsét találtak, ezek némelyike összecsomósodott. A pollen úgy tűnik, nem illeszkedik a kutatók által ismert egyetlen fosszilis vagy modern pollenfajtához sem. Mayr szerint egyelőre nem tudják, milyen pollenekről van szó, de hozzátette, hogy pollenfajokat korábban még nem leltek fel a Messel-bányában.

A madár gyomra azonosíthatatlan rovarmaradványokat is rejtett. Bár a rovarok szintén lenyelik a pollenszemcséket, úgy hiszik, nincs elég maradvány a madár gyomrában, mely alátámasztaná, hogy a pollen egésze a rovar béltraktusából származik. Sőt mi több, néhány szemcse nagy mérete és összecsomósodása azt sugallja, hogy közvetlenül a virágokról került a madár gyomrába, valószínűleg a nektár utáni kutatás folyamán.

A P. tessellatus fizikai tulajdonságait is szemügyre vették. Hosszú, karcsú csőre, és megnyúlt orrlyuka volt – eme utóbbi adaptáció növeli a csőrhegy rugalmasságát -, ez a tulajdonság a virágok mélyén rejlő nektárral táplálkozó modern kolibrikre is jellemző. Emellett van egy negyedik lábujja is, melyet hátra tudott fordítani, ez a jellegzetesség lehetővé tehette, hogy megragadja a faágakat, és könnyebben hozzáférjen a virágokhoz.

Az eredmények azt sugallják, hogy a madarak általi beporzásból előnyt kovácsoló virágos növények már valószínűleg 47 millió évvel ezelőtt jelen voltak. Ezen felül, mivel a fosszília időben megelőz minden ismert nektárfogyasztó madárcsoportot, azt is sugallja, hogy a növények valószínűleg már azelőtt az ornitofíliához igazították morfológiájukat, hogy a modern nektárivó madarak megjelentek volna.