Ha valaki Nyíregyháza-Sóstófürdőre, a kisvasút melletti területre érkezik, szinte úgy érzi, hogy visszalépett az időben: nád-, zsindely- és szalmatetős épületek sorakoznak egymás mellett úgy, ahogy az egy 1900-as évekbeli észak-tiszántúli faluban szokásban volt. A főutca portái szigorú rendben követik egymást, s a kiteresedő faluközpontba érve elénk tárul az iskola, a szatócsbolt, meg a kocsma és természetesen a templom a harangtoronnyal, amely 16 méteres magasságával szinte eltörpül a faluközpont ékessége, a hatalmas fehér nyárfa (Populus alba) mellett. A síkvidéket uraló nyárfa a Sóstói-erdő szélén növekszik, a Felső-Tisza-vidék népi építészeti emlékeit őrző Sóstói Múzeumfalu kincse és megannyi városlakó, idelátogató kedvence.

További képek kattintás után…

A fa nem túl öreg, úgy 45-50 éves lehet, de szép nagyra megnőtt. Mi madárcseresznyefának hívjuk az apró termései miatt, és nagy becsben tartjuk. Vecsésen áll, a Bálint Ágnes emlékház kertjében. Igen, a meseíróról van szó – édesanyámról -, akinek a nevéhez olyan, még ma is ismert figurák megalkotása fűződik, mint Mazsola és Tádé, Kukori és Kotkoda, Vízipók, csodapók, vagy Frakk, a macskák réme. Az öreg házat, ahol az írónő évtizedekig lakott, a család emlékházzá alakította, melyet szívesen látogatnak nemcsak a gyerekek, de a nosztalgiázó felnőttek is.

További képek kattintás után…

Gödöllőn

, belépve a Szent István Egyetem Botanikus Kertjébe egy terebélyes fa már messziről magára vonja tekintetünket. Közel 20 méteres termetével, több mint 320 centiméteres kerületével, messzire ágazó koronájával akár idős tölgynek is nézhetnénk, de közelebbről szemlélve már felfedi valódi énjét, hisz az ország egyik legöregebb és legnagyobb vadkörtefája magasodik fölénk. A magányos óriás túlélte a dicső szabadságharcot, átvészelte a huszadik század vérzivataros éveit és még mindig virágpompával köszönti a tavaszt, majd nyár derekán ezernyi gyümölcstől roskadoznak megfáradt ágai. A pompás fának a látszat ellenére nem volt könnyű élete, hisz a történelem viharai mellett gyakran szomjazott a homoktalaj miatt, de a nehézségek csak még erősebbé és szívósabbá tették.

További képek kattintás után…

Minden alföldi gyerek, ha ezt a szót hallja, basafa, egy régi meseszerű történetre gondol. Büszkeségünk a Pálfáji erdő megismételhetetlen természeti öröksége, amit a Duna-Ipoly Nemzeti Park jóvoltából ápolunk. Ez az erdős puszta a látogatóknak felüdülés és a múltat megőrző meséje visszacsalogató. Itt valódi pusztai őserdőbe járunk, őshonos fák között, matuzsálem korú tölgyesekben. Tájvédelmi oltalom alatt áll ez a fa, ahol erdei iskola is működik. Nekünk három nyárban adott felüdülést, pihenést, és kirándulást. Nagy élmény volt, amit az idén is szeretnénk megismételni. Ez a mese, amit szeretnék megemlíteni megihlette tanárainkat is, mert már két felvonásos zenejáték is készült belőle. A szájhagyomány több feldolgozást adott közre. A mese a török korban játszódik, ennek van valós alapja is, mert valóban minden évben a török basa kétszáz szekér tölgyfát vitetett a Budai várba ebből az erdőből. 1653 májusában játszódhatott a történet.

További képek kattintás után…

Tapsony község Somogy megyében a Marcali-hát déli lankáin helyezkedik el. A település elnevezése feltehetőleg a honfoglalás korából ered, itt volt Taksony vezér nyári szálláshelye. Tapsonyról I. Károly uralkodása idején hallottunk először, 1331-ben a király Széchényi Tamás nádornak adományozta. Több tulajdonost követően 1500-ban Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg és végrendeletileg 1521-ben az esztergomi káptalanra hagyta. 1715-től Nádasdy Tamás bérelte. 1715-től 1735-ig Tapsony megyeszékhely, itt tartották a vármegye közgyűléseit. Ez az időszak volt Tapsony fénykora, ekkor épült a faluban a templom, a plébánia, a vármegyeháza, vármegyei börtön, magtár, gazdatiszti lak. E korszak élő tanúja lehet a mi fánknak, melyet csak úgy emlegetünk a „nagyfa”. Ott áll a falu legelőjén, büszkén, védtelenül, viharok és villámok ostromában, a domb tetőn, ez az öreg vénic szilfa, mely korábban biztosan magányos volt, mivel törzse nem nyúlt meg túlságosan, volt helye terebélyesedni. Nem tudni, hogy kik, de ezt a fát már a múlt század elején a falu legnagyobb fájának tartották, amit egy táblával is jeleztek. 2010-ben azonban kiderült, hogy nemcsak a falu, de az ország legnagyobb regisztrált vénic szilfája a miénk. (www.dendromania.hu) Az érdeklődés középpontjába került, mindenki látni szerette volna. Idősektől próbáltunk érdeklődni ki tud róla valamit. Kiderült, déd-nagyszüleink majálisozni jártak a fához, szüleink „Madarak és fák napján” gyakran kirándultak ide tanáraikkal. Ez a fa túlélte az országban sok szilfát elpusztító szilfavészt, dacolt viharral, széllel, szárazsággal. Talán szerencséje volt, magja jó helyen eresztett gyökeret, vagy gondos gazda jó helyre ültette, pásztorok dédelgették, állatok békén hagyták. Hűs árnyat adó lombjával hálálja meg a gondoskodást. Látványa lenyűgöz mindenkit, erőt sugároz. Eötvös Károly a „Magyarok fája”-ként emlegette. „Utazás a Balaton körül” című, 1905-ben íródott művében.

További képek kattintás után…

Őze Lajosné vagyok, a Tabán tetején a Naphegyen születtem, és azóta is itt lakom. A Tabán nem csak gyerekkorom, gyerekeim és unokáim élettere, hanem kutyás lévén, aktív tagja vagyok a tabáni kutyások egészen kivételes társaságának: több, mint egy évtizede minden évben egy, vagy több fát ültetünk, törjük télen a jeget, szedjük a szemetet, takarítunk tavasszal és ősszel, és… szinte személyes ismerősként védjük a Tabán minden növényét. És mindezt szeretetünkkel és pénztárcánk lehetőségeihez mérten tesszük.
Régóta tudjuk, hogy a Tabán közepén, a volt Holdvilág-utca és a volt Kőműves utca nyomvonalán kialakított lankás lépcsősor mellett, a nagylejtő fentről nézve bal oldalán található göcsörtös, ízletes gyümölcsöt adó eperfa nagyon öreg lehet. Két nagy lehajló ága hívogat a ráülésre, és mi mindent megteszünk, hogy ez ne történjen meg: a hagyományos majális hatalmas tömegétől többször próbáltuk személyesen is megvédeni.

További képek kattintás után…

Zalaegerszeg első védett természeti értékét (védetté nyilvánítás éve: 1981), a 450 éves szelídgesztenyét 2013-ban Zalaegerszeg lakossága a város fájának választotta. 1978-ban villámcsapás érte, melynek következtében néhány koronaága elszáradt. A gondoskodásnak és ápolásnak köszönhetően a famatuzsálem napjainkban is él, virágzik és termést hoz. Az önkormányzat a fát tanúfaként korlátlan ideig meg kívánja őrizni. Az egyed génállományát oltvánnyal a város különböző pontjain továbbörökítjük a lakosság kívánságára és örömére.

További képek kattintás után…

Védett Keleti platánfa (Platanus orientalis) - Tunyogmatolcson a folyó szabályozása az 1890-es évek végén történt meg. Ezekben az esztendőkben ültették a platánfát, párhuzamosan építve mellette a zsilipet és gátőrházat is. Az I. Világháború végén a székely csapatok már a fa árnyékában pihentek meg. 1918-19-ben a székely hadosztály 12. szatmár-megyei „portyázó” különítménye Mátészalkán és Kocsordon vívta meg a nagyütközetet, 1919. április 22-én. (Forrás: Erdélyi Ezredek a Világháborúban.) A hősies harcok során a székely hadosztály katonái sikeresen visszaverték a román különítmények támadását. A II. Világháborúban ugyanúgy szeretettel töltődtek fel a platánfa oldalánál a megszálló német, és az országot elfoglaló orosz katonák is. A fa fontos katonai és civil pozíciót töltött be, hiszen a gátőrház megépítése után csak innen lehetett telefonálni és táviratozni az ország más területeire. Emellett a heves harcoktól megfáradt katonák itt szívesen felejtették el a csaták lelki-testi sebesüléseit, mivel az itteni, természet adta élővilága felüdülést jelentett az ide vezérelt veteránoknak. Az 1950-es és 60-as években járási vezetők, fontos megyei tisztségviselők szintén itt gyűltek össze tanácskozásaikra. Ehhez köthető egy történet is, ami sokáig szájról-szájra járt a település lakosai között.

További képek kattintás után…

Kiskertben rejtőző, virágzó történelem - Történetünk főszereplője egy csodálatos életerővel rendelkező, hatalmas körtefa. Nyugodt szívvel nevezhetjük ősfának, bár korát elmondások alapján, hozzávetőleges pontossággal állapítja meg a fa tulajdonosa, Jablonkay Sándor. Elbeszélése gyermekkori történettel kezdődik, melyben édesapja mutatja neki, a már több, mint 200 évesre becsült, akkor éppen szépen virágzó, árpával érő körtefát.

További képek kattintás után…

A somogy megyei Teleki határában, a szőlőhegy közepén van egy fa, amelyik már több évszázada árnyat ad a pihenni vágyónak, találkozó helyet a társaságra vágyónak, magányt az elmélkedőnek, és hűs teret a gyerekek önfeledt játékának. Körülbelül 300 éve ültették azt a házi berkenyefát, ami sok ember emlékezetébe bevésődött már.

További képek kattintás után…

Sulkovszky Viktor herceg 1920-ban építette kastélyát Gyönk szívében, melynek tövében már ott magaslott a mostanra 10 ember ölelésével átérhető hársfánk. 130 cm-es magasságban mérve kerülete 647 cm. A 15 hektáron elterülő birtok központi épületének terasza mellett él a kislevelű hárs. Vitéz Lokcsánszky András Tolna megye gyurgyalag-telepeinek kutatása során 1930-ban feljegyezte, hogy a kastély parkja számos gyurgyalag pihenőhelye. A nagy fákon gyülekeznek ősszel vonulásuk megkezdése előtt. 1949 őszétől a kastély szociális otthon lett. Az első kastélylakók a szekszárdi beszakadt szurdik lakói voltak. A hárs ágai mindig is a délutáni levegőzések helyszínéül szolgáltak a kastélyépületben lakóknak, ma idős otthonunk 215 férőhelyes. A kastély terasza 50 éven át az intézményi rendezvények színpadául szolgált, s az ott álló hársfa alatt ültek a nézők, a terebélyes fa levelei ernyőt szolgáltattak a színpad fölé. Az 1950-es évektől a nagyközség a május 1-i ünnepségeket a hársfa alatt rendezte meg. A mintegy kétezer fős település lakosai a szociális otthonban mulattak, és ott fogyasztották el a virslit és bambit, az ott felállított söröző, borozó, kolbászsütő, mézeskalácsos sátor mellett töltötte napját a település apraja-nagyja, közösen az idősekkel. Májusban a megyeszékhely egészségügyi szakközépiskolájának 3. osztályos tanulói adtak műsort évről évre a hársfa alatt. Ugyanúgy az őszi öregek napi rendezvény fellépéseit is a hársfa alatt rendeztük meg a rendszerváltás előtt. Az egyre vastagodó hárs alatt számos ifjú pár készített fotót házasságkötéskor. A hárs egyre nőtt, koronájának nagysága mostanra eléri a kastély méreteit, magassága már a kastélyépület kétszerese. Még a padlásról fotózva sem lehet egy fotóval az egész fát befogni. Intézményünk ősszel 64 éves lesz, a megye legnagyobb szociális intézménye. A hárs olyan fája az intézménynek, melyet a lakók megmutatnak hozzátartozóiknak, és valamennyi hozzátartozó megcsodálja.

További képek kattintás után…

Az abaújvári nagy hársfát 1889-ben ültették el az abaújvári temetőbe Tóth József tanító és gyermekei (Károly, Gyula és Béla) sírjára. Tóth József tanár úr 38 évesen halt meg gyermekeivel együtt, és a község lakosai emléket állítva szeretett tanítójuknak elültettek egy iker hársfát a sírjára. A hársfa azóta áll az évtizedek sodrásában, zivatarában, és növekszik.

További képek kattintás után…