Garda (Pelecus cultratus):
Őshonos halunk, amely Európa középső és keleti részén terjedt el.
Hozzánk a jégkorszak után vándorolt be a Fekete-tenger vidékéről.
Eredetileg vándorhal, amelynek élete megoszlik a tenger sós, és a
betorkolló folyók édesvize között, a tengertől messzire eltávolodott
populációk azonban felhagytak a vándorlással, teljesen édesvíziekké
váltak. A hazai állomány nagyobbrészt bővizű folyóinkban, illetve
jelentősebb tavainkban található. A nyílt vízben keresi táplálékát,
amely a fiatalok esetében zooplankton. A nagyobbak ezt vízre hulló
rovarokkal és apró halakkal egészítik ki. Leggyakoribb halzsákmánya a
szintén nyílt vízben élő küsz. A nagyobb példányok hossza 30-40, olykor
50 cm lehet.
A Magyar Haltani Társaság (MHT)
elnöksége három jelöltet állított az év hala címért folyó versenyben, a
végső döntést azonban az MHT honlapjának szavazói hozzák meg. Az a hal
lesz a győztes, amelyik 2013. december 31-ig a legtöbb szavazatot kapja.
Eredményhirdetés 2014. január 1-jén lesz. Az idei internetes szavazáson
eközül a három őshonos halfajunk közül lehet választani.
Sügér (Perca fluviatilis):
A változó vízhozamú kis folyók alsó szakaszának jellemző hala, amelyet
róla neveztek el sügérzónának, de jól alkalmazkodik más környezeti
feltételekhez is. A nagy folyók paduczónájában ugyan még ritka, de a
márnazónától lefelé gyakoribbá válik. Igen nagy állományai alakulhatnak
ki a növényzetben gazdag, iszapos medrű, sekély állóvizekben. A mély
tavakban és holtágakban a parti sávban található. A kisebbek fenéklakó
szervezetekkel táplálkoznak, amelyeket szinte válogatás nélkül
fogyasztanak, az idősebbek emellett egyre több apró halat zsákmányolnak.
A nagyobb példányok 20-30 cm hosszúak, kivételesen valamivel nagyobbak.
Magyar bucó (Zingel zingel):
Kifejezetten folyóvízi hal, amely állóvizekben – még ha bekerül is oda –
ritkán marad meg. Áramláskedvelő volta ellenére sem ragaszkodik azonban
a sebes sodrású vízhez, jól megél a lassabb szakaszokon is.
Alkalmazkodásának köszönhetően a paduczóna felső régiójától kezdve az
alsó dévérzónáig előfordul, de népesebb állománya a márnazónában és a
dévérzóna felső régiójában alakul ki. Igényli a nagyobb vízteret, ezért a
kis folyókból rendszerint hiányzik. Apróbb fenéklakó szervezetekkel és
szerves törmelékkel táplálkozik, amit részint aktívan keres, részint a
görgetett hordalékból válogat ki. Jól fejlett példányai 20-30 cm
hosszúak, az ennél nagyobbak ritkák. Fokozottan védett, eszmei értéke:
100 000 Ft.
A tavalyi szavazás során 6723 voks
érkezett az MHT honlapjára. A 2013. Év Hala végül a horgászok kedvence, a
menyhal (Lota lota) lett.
A 2013. Év Hala jelöltjeire itt lehet szavazni.
Forrás: ng.hu/MHT Fotók: MHT
Kommentáld!