A színjátszó tollak színeiket nem a pigmenteknek, hanem mikroszkopikus szerkezetüknek köszönhetik, ez minden, színjátszó tollal rendelkező madárban azonos. A beeső fény egyes hullámhosszait, vagyis egyes színeit verik csak vissza, s kissé eltér a szín attól függően, hogy milyen irányból nézzük a tollat. Az, hogy mely színt látjuk egy adott tollon, a mikroszerkezet számos tulajdonságától függ, de legfőképp attól, hogy a szerkezetet adó rács elemei milyen távolságban helyezkednek el egymástól. Mi különbözteti meg a kolibri tollainak mikroszerkezetét a többi madárétól, minek köszönhetik ezek az apróságok, hogy oly szokatlanul élénkek a színeik?
A chicagoi Field Museum kutatói egy kolumbiai és egy belga szakemberrel közösen vizsgálták meg a kérdést, a kutatásuk eredményéről az Evolution szakfolyóiratban számoltak be. A csoport összesen 35 kolibrifaj tollainak elektronmikroszkópos vizsgálatát és optikai méréseit végezte el, összehasonlították e tollakat más, hasonlóan színjátszó tollú madarakéval, feltárva a különbségeket és a közös jellemzőket a tollaik felépítésében.
A keratinból felépülő tollak is rendelkeznek melanin pigment szemcsékkel, amelyek például a barna, fekete színeket adják. Azonban, ha e pigmentek speciális rácsszerkezetet alkotnak, akkor jöhetnek létre a színjátszó árnyalatok, vagy akár az olyan szín is, mint a kék.
A kutatás szerint nem mindegy azonban, hogy maga a pigment szemcse milyen alakú. A récék pigmentjei mikroszkopikus, tömör rudacskák formájában vannak jelen a tollakban, azonban a kolibrik lapított, kerek, palacsintaszerű pigmentekkel rendelkeznek. A színeket az határozza meg, hogy a szemcsék egymástól milyen távolságban lévő rácsot alkotnak. A kolibrik miniatűr palacsintaformáiban azonban még apró légbuborékok is vannak, s így sokkal komplexebb szerkezetre tesznek szert ezek a repülő ékkövek, mint más, irizáló tollazatú madarak. Míg maga a színárnyalat a palacsinták elhelyezkedésétől függ, a légbuborékok mérete összefügg azzal, hogy mennyire tiszta, ragyogó a tollazatról visszaverődő fény színe. Számos kolibri esetében csak a hímek öltenek színpompás tollruhát, a tojók barnás árnyalatukkal jóval kevésbé feltűnőek.
Bár ezzel a módszerrel bármilyen színárnyalat előállítható, a gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb kolibri a zöldes árnyalatokat részesíti előnyben. Chad Eliason, a kutatás vezető szerzője elmondta, hogy az egyelőre nem világos, hogy ennek mi állhat a hátterében. Juan Parra, a kutatócsoport kolumbiai szakembere hozzátette, ezek lehetnek talán környezeti okok, ragadozók elleni védekezés is, vagy egyszerűen a tojóknak ez tetszik jobban, ahogy sok madár esetében is ez az utóbbi ok áll a hasonló külső jegyek hátterében.
Kommentáld!