Az agrártárca 1998-ban hozta létre Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét. A jelenleg 300 tételes gyűjtemény 54 gyümölcs tájfajta szakmai-történeti leírását tartalmazza.

A Bükk hegység lábánál uniós támogatással próbálják feléleszteni a hagyományos alma és körtefajtákat.
Ha bárhol Magyarországon elmegyünk egy hipermarketbe, sarki boltba, vagy vásárcsarnokba, nagy eséllyel ugyanazon néhány almafajtát találjuk meg: jonatánt, starkingot, idaredet. Ma már az európai almatermés túlnyomó többsége azon fajtákból áll, amelyeket gépesítve lehet termelni és nagy tételben szedni. Fontos szempont az is, hogy a fajta állandó, megbízható terméshozamot garantáljon évről évre, illetve a gyümölcsök jól bírják a szállítást.

Nem volt ez mindig így! Csörgő alma, London pepin, ‘gravensteini’ alma – egy letűnt világ hírnökei néhány példányban élnek már csak kis hazánkban. Szerencsére az utóbbi évtizedekben az ország több pontján indultak kezdeményezések a régi fajták felkutatására és fenntartására. Ezek egyike az őrségi központú Tündérkert-hálózat. A program keretében szaporított gyümölcsfajták egy részét az interneten is meg lehet rendelni.

Kleszó András, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) tájegységvezetője elmondta: az Egerhez közeli Bükkalja tájegységben is hatalmas gazdagság rejlik ezen régi fajtákban. Ízben, megjelenésben rendkívül változatosak, és egyes esetekben ellenállók a nagyüzemi gazdaságokban problémát okozó betegségekkel szemben. Magyarország kultúrtörténete szempontjából is értéket őriznek az egyes tájakra hagyományosan jellemző fajták. A sokféle genetikai változat megőrzése a klímaváltozás miatt is fontos, hiszen így ki lehet válogatni és tovább lehet keresztezni olyan fajtákat, amelyek ellenállók a meleggel és szárazsággal szemben.

A Bükkalján a hagyományos gyümölcsgazdálkodási módok speciális életmódot jelentettek: az idősek felköltöztek a szőlőhegyre, és kalákában végezték a munkát. Az elmúlt évszázad során a társadalmi változások elsöpörték ezt az életformát. Ma már alig van jelenlét a hegyoldalakban; az egykor otthont adó vályogházak ma már csak düledeznek. Pedig ezek fontos kultúrtörténeti emlékek, amelyek a falusi, öko szemléletű turizmus területén is kiaknázható lehetőséget jelenthetnének.

A fenti problémákra próbálnak megoldást találni az EcoKarst nemzetközi pályázatban résztvevő magyar szakemberek. A projekt a Duna vízgyűjtőjén található karsztterületek védelmét és fenntartható fejlődését szolgálja azáltal, hogy a területek jelenlegi és lehetséges ökoszisztéma-szolgáltatásait elemzi. A program hét védett karsztterületen valósul meg, melyek részben hasonló természeti és gazdasági adottságokkal, problémákkal és kihívásokkal küszködnek. A projekt végére a 7 résztvevő Közép-európai országban 7 helyi és egy közös stratégiát dolgoznak ki a „biodiverzitás-barát” (Pro-Biodiversity Business) üzleteket elősegítve.

Magyarországról a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóintézet (MTA ÖK) a 7 országban végzett párhuzamos elemzések egységes módszertanával, míg a BNPI a nemzeti park területének konkrét elemzésével járul hozzá a programhoz.

 

Az elemzés során többek között felmérték, hogy a karsztos hegyeken fekvő Bükk és környezete milyen ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújthat a helyi lakosság számára, különös tekintettel néhány kiemelt témára, mint amilyen az erdők és gyepek által nyújtott fa és széna, a tiszta víz, az oktatásban és turizmusban rejlő lehetőségek, vagy a légköri szén-dioxid megkötése. Egy következő lépésben műhelybeszélgetéseket rendeztek a helyi érintettekkel, amelyeken ötleteket gyűjtöttek a „biodiverzitás-barát” vállalkozásokra. Vagyis arra, hogy a környékbeli vállalkozók hogyan tudnának a természeti adottságokra alapozott tevékenységeket végezni, és ezáltal felélénkíteni a helyi gazdaságot természetesen környezetbarát és hosszú távon fenntartható módon.

Az egyik ilyen ötlet a régi gyümölcsösök hasznosítása volt. A Bükkaljáról származik a híres, szomolyai rövidszárú feketecseresznye. Almából több, mint 70 fajtát, fajtakört termesztettek régen; míg körtéből bőven 50 felett. Az EcoKarst kezdeményezésnek már van előzménye a térségben: a nemzeti park munkatársai felmérték a peremterületeken lévő régi gyümölcsösöket, sőt, számos helyre ültettek facsemetéket. A Tardi-legelő Természetvédelmi Területen pedig egy új gyümölcsöst is telepítettek egy egykori szántón. Az utóbbi néhány évben 160 fiatal almafát ültettek el itt; a cél egy kaszált gyepszintű, hagyományos művelésű almáskert kialakítása. Dudás György, a BNPI igazgatóhelyettese bizakodó: a térség több településén alakulnak helyi piacok, vásárok, és van kereslet a feldolgozott termékek: lekvárok, szörpök, aszalványok iránt is. Talán akadnak helyi vállalkozók, akik gondjaiba veszik ezeket a gyümölcsösöket, megszervezik a helyi feldolgozást, és elérhetővé teszik helyben a lakosoknak és a látogatóknak ezeket a különleges ízeket.

A természetvédők egyik lehetséges partnere dr. Kapusi Imre – ő hozta létre 7 hektáron a Tibolddaróci Kapusi Kertet. Ebben számos egyéb fafaj mellett őshonos, régi gyümölcsfajtákat és vadgyümölcsöket is összegyűjtött. A magoncok nevelésének fortélyait a közeli Forrás Szakközépiskola kertészetet tanuló diákjaival is megismerteti, az almatermésből pedig kiváló minőségű almaecetet készít. A régi fajták megőrzése mellett akácfajták nemesítésével is foglalkozik.

A népmesei aranyalmából még mindig terem néhány kosárra való minden évben – kérdés, hogy az unokáink is látni, ízlelni fogják-e.

Írta: Bajomi Bálint – bajomi.eu

A helyszíni riport az EcoKarst projekt támogatásával készült el.